076 77 Ptrukša, Szirénfalva Kassai kerület , Szlovákia
Szirénfalvai hagyományőrzés
Nagykapostól 11 km-re fekvő település a Szirén-patak mellett, teljes szépségében tárul elénk a Latorca jobb partján. Elnevezését a település dél-keleti telkeit súroló Szirén-patakról kapta 1913-ban. A patak egykor a Latorca folyó egy mellékága volt, mely a Latorcából indult és oda is érkezett. A patak a község alacsonyabb fekvésű házai alatt kanyarodik és jelenleg a Latorca egyik holtágába torkollik.
A település határa országhatárt képez a szomszédos Kárpátaljával. Egyik fele dombra épült (Matyi-domb), ahonnan letekintve szabad szemmel is jól látható a szlovák-ukrán határt képező szögesdrót.
A község centrumában található a három tóból álló Pallagcsa-tó partján szabadidőközpont, s szabadtéri színpad épült, melyek átadása óta még nagyobb közönséget csalogat Szirénfalva festői szépsége. A 2015 évi nagy szárazság sajnos rányomta bélyegét a tóra. Kiszáradás sújtotta, de célként tűzte ki az önkormányzat a tó medrének áttisztítását, továbbá egy állandó vízforrást biztosító kút fúrását. Az idelátogatóknak csónakázásra, horgászatra nyílik lehetőségük.
Szirénfalva hagyományőrző településként él a köztudatban. Az 500 lakosú település lakosainak elsősorban a halászat és a népdalok, éneklés szeretete az, ami kiemeli a környező települések sorából.
Halászati hagyományok
A településen nagy hagyományai vannak a halászatnak, hiszen Szirénfalva lakosainak egykor ez jelentette a legfőbb megélhetést. A község címerében is egy víztükör fölött elnyúló halat, csukát láthatunk.
Szirénfalván annyira az emberek életelemévé vált a halászat, hogy a legtöbb családnak volt egy tanyája a Latorcán. Számos halászeszközt használtak, és a halászatnak több fajtáját is művelték. Jellemző volt a rekesztőhalászat, gyalmos halászat, bokorhalászat, tapogatóhalászat, „teszivel” történő emelőhalászat, varsával történő halászat, hajtóhalászat=tükörhálós halászat, jégről való halászat, horgászat.
A jégről való halászat a közkedvelt halászati módok közé tartozott Szirénfalván, és nagy tradíciókra tekint vissza. Egyebek közt ez a halászat arra is szolgált, hogy ki-ki megmutassa halásztudományát, ügyességét. Miután befagyott a Latorca vize, keresztülvágták a jeget a szákoknak (annyi szákosra volt szükség, hogy a szákokat szorosan egymás mellé helyezhessék, két szák közt legfeljebb tenyérni rés lehetett). Mikor kivágták a szákoknak a jeget, a szákosok – rendszerint öreg, megbecsült halászok -mindjárt leültek, hogyha a baltások elkezdik a lyukakat vágni, s a halak „mozogni kezdenek a dürgésre”, megtörténhet, hogy „beléis téved valamilyen hal, míg tovább vágnák a jeget”.
Ahány szákos volt a folyó szélességében egymás mellett, annyi baltásra, és ugyanannyi hajtóra volt szükség. Míg a szákosok halászok voltak, a baltások, illetve hajtók alkalmilag meghívott koma, sógor vagy más „jó embere a halásznak”.
Szirénfalván a jégről való halászat iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a huszonnégy szákost két csoportba osztották. Így lett két tizenkéttagú társaság. Míg az egyik csapat hajtott, a másik halászott, majd felváltották egymást.
A halászatnak e formáját sikerült megörökíteni, és az kisvideókban megtekinthető:
https://www.youtube.com/watch?time_continue=6&v=LllZmTwBwL8&feature=emb_logo
Szirénfalván a víz közelsége miatt a ladik (csónak) legalább annyit jelentett, mint máshol a szekér, ugyanis a halászaton kívül is rendszeresen használták még a második világháború után is. Közlekedtek vele a faluban a falun keresztülhúzódó vizeken. Ma is emlékezteti az idelátogatót a Pallagcsa vizén ringatózó csónak.
Szlovákiában jelenleg a halászat nem megengedett, de a településen még ma is őrzik az egykori mesterség fortélyait és emlékeit, melyekből a tervek szerint valamikor a jövőben egy halászati tájházat szeretnének kialakítani.
Szirénfalvi népdalok
Szirénfalva énekesei több mint 60 éve szórakoztatják a nagykaposi környék lakosait. A Szirénfalvi Éneklőcsoport 1957 decemberében alakult és a hatvanas évek elején érte el népszerűségének csúcsát. Ebben az időben az éneklés mellett különböző néptáncokat is előadtak. A Zselízi folklórfesztiválon elért sikereik után országos méretben is nagy hírnévre tettek szert.
A csoport a 2000-es évek elején megújult és azóta is elsősorban az Ung- vidéki községek rendezvényeinek állandó résztvevői. Közös jellemzőjük a helyi és környékbeli népdalok – nóták szeretete. A népdalok mellett lakodalmast és különféle jeleneteket adnak elő.
A faluban minden év júliusában Szirén Nemzetiségi Fesztivált rendeznek, helyi, szlovákiai és magyarországi fellépőkkel, melynek állandó szereplője a Szirén Éneklőcsoport is.
Néhány a településre jellemző szirénfalvi népdal kezdete és szövege:
Szirénfalvi szegelet, szegelet
- Szirénfalvi szegelet, szegelet,
Jártam benne eleget, eleget,
Jártam benne fogok is fogok is,
Lábujjhegyen talpon is, sarkon is. - Minek a legénynek a legénység,
Ráfér arra minden szemtelenség.
Szeretőjét szereti előre,
Gondja van a más szeretőjére. - Az a legény, aki ráhúzatja,
Kinek varrókislány a babája.
Varrókislány csörgeti a gépet,
Húzd rá cigány, ez a betyár élet.
Kertünk alatt van egy malom…
- Kertünk alatt van egy malom,
Búbánatot őrl’nek azon,
Nékem is van egy bánatom,
Oda viszem, lejáratom. - Eltörött a kutam gémje,
Hol itatok meg estére.
Kék szalagot kötök rája,
Mégis megitatok rajta.
Végigmentem a szirénfalvi főutcán…
Szirénfalvi dombtetőn integet a szeretőm…
Szirénfalvi kertek alatt három legény zabot arat…
Búza, búza, de szép tábla búza, kihajlott a szirénfalvi útra…
Ľudové tradície v Ptrukši
Obec leží 11 km od Veľkých Kapušian popri riečke Szirén, na pravom brehu Latorice. V roku 1910 dostala dedina názov Szirénfalva podľa mena malej plytkej riečky, ktorá sa jej okrajovo dotýkala. Riečka bola niekdajším ramenom Latorice, ktorá dnes ústi do mrtvého ramena Latorice.
Hranica obce je aj štátnou hranicou s Ukrajinou. Jedna časť obce bola vybudovaná na kopec Matyivég odkiaľ je aj voľným okom vidieť ostnatý drôt na Slovensko-Ukrajinskej hranici.
V strede obce sa nachádza jazero Pallagcsa, ktorú tvoria tri jazerá na brehu s voľnočasovým priestranstvom, amfiteátrom, ktoré lákajú viacej návštevníkov. Veľké sucho roku 2015 sa, bohužiaľ, podpísalo aj na jazere. Jazero vyschlo, avšak samospráva si vytýčila prečistiť dno jazera, a vyvŕtať studňu, ktorá zabezpečí vodu. Návštevníci sa tu môžu člnkovať a rybárčiť.
Obec Ptrukša žije v povedomí verejnosti ako tradičné osídlenie. Väčšina z celkovo 500 obyvateľov obľubuje rybárstvo, ľudové piesne a spev, a to odlišuje týchto ľudí od ostatných.
Rybárske tradície
V obci má dlhú tradíciu rybárčenie, pretože to bolo kedysi hlavné živobytie obyvateľov . V erbe obce tiež môžeme vidieť rybu – šťuku – tiahnucu sa nad vodným zrkadlom.
V Ptrukši sa rybolov stal natoľko súčasťou života ľudí, že väčšina rodín mala usadlosť pri Latorici. Používali množstvo rybárskych vecí a poznali niekoľko spôsobov rybolovu. K dispozícii boli typické lovy na pasce, rybolov oštepom, lov varšou, prstokladový rybolov, vlečná sieť = zrkadlový rybolov, rybolov na ľade, a pod.
Rybolov z ľadu patrilo medzi obľúbené spôsoby a mala dlhoročné tradície. Tento spôsob okrem iného slúžil aj na to, aby sa kde-kto ukázal aký je zručný v rybolove. Keď Latorica zamrzla, krížom prerezali ľad na siete, starší si hneď aj sadli a čakali, či na hlasné zvuky ryby nenaskáču do siete. Táto činnosť si vyžiadala viacero pomocných rúk: tí, ktorí držali siete boli skutočný rybári, tí ktorí rezali sekerou ľad a tí ktorí naháňali ryby do siete boli väčšinou švagrovia alebo iný „dobrý známi rybára“.
V Ptrukši bol záujem o rybolov na ľade taký veľký, že dvadsaťštyri rybárov so sieťami bolo rozdelených do dvoch skupín. Tak sa skupiny menili, zatiaľ čo jeden tím naháňal, druhý chytal ryby a potom sa striedali.
Táto forma rybolovu bola zvečnená a je možné ju vidieť na krátkych videách:
https://www.youtube.com/watch?time_continue=6&v=LllZmTwBwL8&feature=emb_logo
V Ptrukše z dôvodu blízkosti vody znamenal ladik (čln) minimálne toľko ako inde voz, pretože to používali na prepravu cez dedinu ešte aj po ukončení druhej svetovej vojny. To pripomína návštevníkovi aj dnes čln hojdajúci sa na vode Pallagcsa.
Lov rýb na Slovensku nie je v súčasnosti povolený, ale triky a spomienky na niekdajšie remeslo sa v obci zachovali, čo v budúcnosti chcú zachovať v rybárskom vidieckom dom.
Ľudové piesne v obci Ptrukša
Speváci z obce Ptrukša zabávajú obyvateľov regiónu už viac ako 60 rokov. Folklórna skupina Szirén bola založená v decembri 1957 a vrchol popularity dosiahla začiatkom šesťdesiatych rokov. V tomto období okrem spevu predvádzali aj rôzne ľudové tance. Po úspechu na folklórnych slávnostiach v Želiezovciach si získali národné renomé.
Skupina bola obnovená začiatkom roku 2000 a odvtedy je pravidelným účastníkom udalostí v regióne Použie. Ich spoločným znakom je láska k miestnym a okolitým ľudovým piesňam. Okrem ľudových piesní predvádzajú svadobné a rôzne scénky.
V júli sa v obci každoročne koná Festival národností s miestnymi, slovenskými a maďarskými interpretmi, ktorého je folklórna skupina Szirén pravidelným členom.
Niekoľko ľudových piesní z obce:
Szirénfalvi szegelet, szegelet
- Szirénfalvi szegelet, szegelet,
Jártam benne eleget, eleget,
Jártam benne fogok is fogok is,
Lábujjhegyen talpon is, sarkon is. - Minek a legénynek a legénység,
Ráfér arra minden szemtelenség.
Szeretőjét szereti előre,
Gondja van a más szeretőjére. - Az a legény, aki ráhúzatja,
Kinek varrókislány a babája.
Varrókislány csörgeti a gépet,
Húzd rá cigány, ez a betyár élet.
Kertünk alatt van egy malom…
- Kertünk alatt van egy malom,
Búbánatot őrl’nek azon,
Nékem is van egy bánatom,
Oda viszem, lejáratom. - Eltörött a kutam gémje,
Hol itatok meg estére.
Kék szalagot kötök rája,
Mégis megitatok rajta.
Végigmentem a szirénfalvi főutcán…
Szirénfalvi dombtetőn integet a szeretőm…
Szirénfalvi kertek alatt három legény zabot arat…
Búza, búza, de szép tábla búza, kihajlott a szirénfalvi útra…
Preservation of traditions in Ptrukša
The settlement, located 11 km from Veľké Kapušany, next to the Sirén stream, unfolds in its full beauty on the right bank of the Latorica. It got its Hungarian name (Szirénfalva) in 1913 from the Sirén stream, which is south-east from the plots of the settlement. The stream was once a tributary of the Latorica River, which took its rise from Latorica and fell into that. The stream winds under the low-lying houses of the village and currently falls into one of the backwaters of the Latorica.
The border of the settlement forms a national border with the neighbouring Transcarpathia (Ukraine). One half was built on a hill (Matyi Hill), from which the barbed wire forming the Slovak-Ukrainian border can be perceptible to the naked eye.
In the centre of the village there is a leisure centre on the shore of Lake Pallagcsa (which consists of three lakes), and an open-air stage has been built. The lake was unfortunately affected by the great drought of 2015. It was hit by drought, but the municipality set the goal of clearing the lake bed and drilling a well providing a permanent source of water. Visitors have the opportunity for boating and fishing.
Ptrukša lives in the public consciousness as a traditional settlement. For the people of the settlement with 500 inhabitants, it is mainly the love for fishing and folk songs, singing that excel them from the surrounding settlements.
Fishing traditions
Fishing has a long tradition in the settlement, as it used to be the main living of the inhabitants of Ptrukša. In the coat of arms of the village we can also see a fish, a pike stretching above a water´s mirror.
In Ptrukša, fishing became so much a part of people’s lives that most families had a homestead in Latorica. A number of fishing gears were used and several types of fishing were practiced. Trapping, fishing with gillnets, seine fishing, fishing with trap baskets, „teszi” lift nets, fyke nets, static nets, ice fishing, and angling were the characteristic fishing methods.
Ice fishing was one of the most popular fishing methods in Ptrukša and it had a long tradition. Among other things, this fishery also served to show off their knowledge and skills in fishing. After the water of the Latorica got frozen, the ice was cut through for the pots (enough people were needed to place the pots close together, with no more than a gap in a size of a palm between the two pots). When the ice was cut out for the pots, the pot fisher – usually old, esteemed fishermen – immediately sat down that if the axes started to cut the holes and the fish “started moving to rumble”, it could happen that “some fish got lost in the pot, while they continued to cut the ice.”
As many pot fishermen were next to each other in the width of the river, that many men with axes and the same number of driving men were needed. While the men with a pot were fishermen, the men with axes or driving men were occasionally invited family friends, brother-in-laws, or other “good man of the fisherman”.
In Ptrukša, the interest in ice fishing was so great that the twenty-four pot fishermen were divided into two groups. Thus there were two groups with twelve members. While one team was driving, the other was fishing and then took turns.
This form of fishing has been captured and can be seen in the short videos:
https://www.youtube.com/watch?time_continue=6&v=LllZmTwBwL8&feature=emb_logo
In Ptrukša, due to the proximity of the water, the boat (so called „ladik”) meant at least as much as the cart elsewhere, as it was used regularly beside the fishing, even after the World War II. They used to travel by boat through the waters passing through the village. Even nowadays, the boat rocking on the water of Pallagcsa reminds the visitor of that.
This kind of fishery is not allowed in Slovakia at the moment, but the tricks and memories of the former craft are still preserved in the village, from which they plan to build a folk museum house of fishing sometime in the future.
Folk songs from Ptrukša
The singers of Ptrukša have been entertaining the inhabitants of the Veľké Kapušany area for more than 60 years. The Ptrukša Singing Group (Szirénfalvi Éneklőcsoport) was founded in December 1957 and reached its peak of popularity in the early sixties. During this time, in addition to singing, various folk dances were also performed. After their success at the Folklore Festival in Želiezovce, they gained a great reputation on a national level.
The group was renewed in the early 2000s and has been a regular participant in events in Použie region settlements ever since. Their common feature is the love of local and surrounding folk songs. In addition to folk songs, they perform wedding and various scenes.
Every year in July the village hosts a Siren Nationality Festival (Szirén Nemzetiségi Fesztivál) with local, Slovak and Hungarian performers, of which the Siren Singing Group is a regular member.
The beginning and lyrics of some folk songs from Ptrukša that are typical for the village:
Szirénfalvi szegelet, szegelet
- Szirénfalvi szegelet, szegelet,
Jártam benne eleget, eleget,
Jártam benne fogok is fogok is,
Lábujjhegyen talpon is, sarkon is. - Minek a legénynek a legénység,
Ráfér arra minden szemtelenség.
Szeretőjét szereti előre,
Gondja van a más szeretőjére. - Az a legény, aki ráhúzatja,
Kinek varrókislány a babája.
Varrókislány csörgeti a gépet,
Húzd rá cigány, ez a betyár élet.
Kertünk alatt van egy malom…
- Kertünk alatt van egy malom,
Búbánatot őrl’nek azon,
Nékem is van egy bánatom,
Oda viszem, lejáratom. - Eltörött a kutam gémje,
Hol itatok meg estére.
Kék szalagot kötök rája,
Mégis megitatok rajta.
Végigmentem a szirénfalvi főutcán…
Szirénfalvi dombtetőn integet a szeretőm…
Szirénfalvi kertek alatt három legény zabot arat…
Búza, búza, de szép tábla búza, kihajlott a szirénfalvi útra…
Forrás:
- Varga László: Nép halászati eszközök, halászati módok. In: Elődeink élete, Ung-vidéki kiadványok, Csicser-Szirénfalva, 2000.
Adatközlők: Takács Sándor, polgármester, Kissi Gizella, Bodnár Katalin, Matyi Erika