076 42 Malé Trakany, Kistárkány Kassai kerület , Szlovákia
Kistárkányi üsti szilva
Kistárkány (Malé Trakany) a Felső-Bodrogköz keleti részén, a Tisza holtágának jobb partján fekszik. A 20. század elején a község híres volt gyümölcstermesztéséről (elsősorban szilvájáról és szilvapálinkájáról). 1846-59 között megépült a Tisza töltése és kialakították a folyó új medrét is. Ekkor nagy területeken alakítottak ki gyümölcsöskerteket, a töltés és a Tisza közé ültették a gyümölcsfákat, felosztva családonként. Ez volt a Tiszakert. Egy 1890-ből származó hiteles adatok alapján 6500 szilvafa, 2500 almafa, valamint számos más gyümölcsfa volt a faluban.
Az 1970-es évek elején azonban az állami gazdaság az összes gyümölcsfát kihúzatta és szántóföldnek nyilvánították a Tiszakertet, azt mondták nem gazdaságos gyümölcsöt termelni. A Tiszakert megszüntetését megsiratták az emberek, mély nyomot hagyott bennük, mert a fákat, gyümölcsöst kedvelő gazdák szerettek oda kijárni, nézegetni a virágzást, gyümölcsérést, levélhullást. A Tiszakert megszüntetése oda vezetett, hogy saját udvarukban is kivágták a gyümölcsfákat és az emberek elfelejtették egykori értéküket, a gyümölcshöz, szilvához való hozzáértésüket. Pedig régebben a szilvát minden család hasznosította: minden háznál aszaltak, ez volt a nassolni valójuk, készítettek belőle pálinkát és szilvalekvárt is főztek üstben. Ez a hagyományos tevékenység szűnt meg csaknem teljesen a Tiszakert megszüntetésének következményeképpen, hiszen akkor már csak 2-3 család foglalkozott lekvárfőzéssel.
Bodrogköziek egy lelkes csoportja azonban úgy gondolta, hogy nem szabad elveszni hagyni a még meglévő tudást és elfelejtkezni egy ilyen hasznos és sokrétű gyümölcsről, mint a szilva. Így összefogtak és 2012-ben először szervezték meg a Kistárkányi Szilvanapot, mely sokkal inkább egy családias hangulatú szilvaünnep, mint egy tucat fesztivál. A Szilvanap minden év szeptemberében kerül megrendezésre az Aranka Vendégház udvarán és környékén a Kistárkány és Környéke Polgári Társulás szervezésében. A rendezvény több száz látogatót vonz a felső-bodrogközi faluba.
A Szilvanap családias, beszélgetős, nézelődős, kóstolgatós nap, ahol nincsenek sztárvendégek. Itt a népzene, a néptánc, a kreatív foglalkozás, az íjászat, a játék képviseli a szórakozást. Vásári hangulat, szilvalekvár, szilvás ételek, töltöttkáposzta, krumplilángos, gyerekeknek parasztos hancúrozás, kézműves kirakodóvásár, hagyományőrzők, és színes program várja a látogatókat.
Kistárkányban a berbenci szilva az őshonos, ezen kívül a veresszilva és a dobronyi szilva terem még. A Szilvanap központi eleme a hagyományos, rézüstben történő lekvárfőzés, melyben a látogatók is részt vehetnek.
Az igazi kistárkányi lekvár rézüstben készül. Az udvaron van egy földbe vájt lekvárfőző hely, abba teszik az üstöt. Ez egy közösségi tevékenység, korábban a lekvárfőzésben, előtte nap pedig a magvalásban a szomszédok segítettek egymásnak. Korán reggel odatették főni a szilvát és állandóan kavarták, majd mindig feltöltötték, így fért el egy 80 literes üstben akár 100 kg szilva is, mert összelöttyent. Ezáltal sokáig, egészen másnap reggelig főzték a lekvárt. A Szilvanapon a főzési időt azzal rövidítik le, hogy ledarálják előtte a gyümölcsöt. Akkor van kész a lekvár, ha olyan állagú lesz, hogyha evőkanállal belenyúlnak, megemelik és függőlegesen tartják, akkor az már nem esik le. Régen nagy lapos faládákba tették és elegyengették benne, majd feltették a padlásra. Papírral letakarták és a padláson tárolták. Ez a lekvár folyamatosan párologtatja el magából a nedvességet és olyan keménnyé válik, mint a fa. Amikor a gazdasszonynak kellett egy kis lekvár, akkor felment a padlásra, levágott egy darabot a nagy tepsiből, lehozta és egy lábaskában a spór szélén egy kis langyos vizet hozzátett, és addig kevergette, míg ugyanolyan állagú lett, mint mikor kivették az üstből.
A kistárkányi szilvalekvár mindig tartósítószer és cukor nélkül készül berbenci szilvából. Ez nem két évig jó, hanem sokkal tovább eláll, akár 5 évig is. Mivel tartósítószer, cukor nélkül készül, allergiások, cukorbetegek is bátran fogyaszthatják.
Tavaly már 500 kg szilvából készítették a lekvárt 5 üstben, 10 férfi kavarta, ennek a nagy részét pedig még aznap megveszik a Szilvanapon. Olyan nagy lett rá a kereslet, hogy évek óta nincs fölösleges lekvárjuk a kistárkányiaknak.
Míg maga a rendezvény csupán egy napos, napokkal korábban megmozgatja szinte az egész falut és környékét, hiszen a lekvárfőzéshez és a hagyományos receptek alapján készült szilvás finomságok elkészítéséhez bizony elő kell készíteni a hozzávalókat. A polgári társulás szakácsnői már napokkal a rendezvény előtt elkezdik az előkészületi munkálatokat, hogy győzzék a kemencében sült és főtt, hagyományos és egyéb népszerű étkek előállítását. A szilvát is előre kimagozzák és ledarálják az asszonyok, így aznap már „csak” mintegy 15 órát kell főzni a cukor és tartósítószer nélkül, ámde rengeteg szeretettel készített lekvárt.
A Szilvanapon népviseletbe öltözött asszonyok szolgálják fel a finomságokat. Ruhájukat egy több mint egy évszázada készült fotó alapján varratták. Ilyen ruhát viseltek elődeik is. Ahogyan emelkedett viselőjének kora, úgy sötétedett a ruha színe. Ha vendéget vártak, akkor fehér kötényt kötöttek elé, ha otthon dolgoztak benne, akkor sötétet.
A szilvából nemcsak lekvár készül a faluban, hanem a látogatók nagy örömére pálinka is. A község tulajdonában van egy felújított pálinkafőzde. A rendezvény ideje alatt a helyi pálinkafőzdében nyitott napot tartanak, ahol a látogatáson és a pálinkák kóstolásán túl, a rendezvény egyik segítője a pálinkafőzde történetébe is bevezeti az érdeklődőket. A községben 1957 óta működik pálinkafőzde, amelyet kezdetben a helyi szövetkezet működtetett, majd az állami gazdaság. A Kistárkányi szilvapálinka országszerte híres minőségéről, így a főzde szinte egész évben üzemel, főleg szeptember és április között. A főzdében hagyományosan, azaz duplafalú rézüstökben, fatüzeléssel zajlik a pálinkafőzés. Évente átlagban 10 ezer liter pálinkát állítanak elő a környékbeli gyümölcstermesztők számára. Az egyszerre ötszáz liter cefrét feldolgozni képes főzde öt-hat órán belül képes tiszta pálinkát előállítani az alapanyagból.
A Szilvanap hozadéka
A Szilvanap közösséget kovácsol. Mintegy 60-70 ember díjmentesen vállalja a reá osztott feladatokat a megvalósítás során. Ráadásul nemcsak helyiek, hanem Bodrogköz legkülönbözőbb településeiről érkezők. Ezek az emberek azért kapcsolódnak be a munkába, mert szeretnek itt lenni, szeretnek együtt lenni. E helyi népszokások felelevenítését és a falusi turizmus fellendítését is szolgáló rendezvény szép példa egy kistelepülés közösségének összefogására.
Ráadásul az első szilvanap óta felértékelődött a gyümölcs jelentősége is, a falusiak elkezdtek újra gyümölcsfákat ültetni, és visszatértek a lekvár üstben történő főzéséhez, aszaláshoz.
További hozadéka, hogy idevonzza a látogatókat és felélénkíti a helyi gazdálkodókat, termelőket is.
Kotlíkový slivkový lekvár Malé Trakany
Malé Trakany sa nachádzajú vo východnej časti Horného Medzibodrožia, na pravom brehu mŕtveho ramena Tisy. Na začiatku 20. storočia obec bola známa produkciou ovocia (hlavne sliviek a slivovice). V rokoch 1846-59 bola postavená hrádza Tisy a bolo vytvorené nové koryto rieky. V tom čase boli založené ovocné sady na veľkých plochách, medzi hrádzou a Tisou boli vysadené ovocné stromy rozdelené medzi rodinami. Toto bola záhrada Tisy. Podľa autentického záznamu z roku 1890 sa v dedine nachádzalo 6 500 sliviek, 2 500 jabloní a niekoľko ďalších ovocných stromov.
V 70-tých rokoch minulého storočia štátne hospodárstvo nechalo vytiahnuť všetky ovocné stromy a záhradu Tisy vyhlásilo za ornú pôdu, lebo podľa nich nebolo hospodárne pestovať ovocie. Ľudia nevedeli zabudnúť na záhradu Tisy, lebo tam trávili množstvo času sledovaním kvitnutia stromov, dozrievania ovocia a padajúcich listov. Ich žiaľ nad stratou záhrady Tisy bol taký veľký, že aj vo svojich dvoroch vyrezali ovocné stromy, a zabudli na ich vzťah s ovocím a predovšetkým na to, že boli odborníkmi v pestovaní sliviek. Predtým každá rodina zužitkovala slivky: sušili ich, pripravovali z nich pálenku, varili slivkový lekvár. Toto všetko zaniklo so záhradou Tisy a už len 2-3 rodiny varili slivkový lekvár v obci.
Avšak vďaka zaujatej skupine, ktorá si myslela, že je potrebné udržať si vzácne vedomosti týkajúce sa pestovania sliviek, v roku 2012 zorganizovali prvý Deň sliviek v Malých Trakanoch, čo je skôr rodinnou oslavou sliviek, ako festivalom. Deň sliviek je organizovaný každý rok v septembri na dvore a v okolí hosťovského domu Aranka v realizácii občianskeho združenia Malé Trakany a okolie. Na podujatí sa ročne zíde niekoľko stoviek návštevníkov.
Deň sliviek je rodinný, degustačný deň plný rozhovorov, kde nie sú známi hostia. Tu predstavuje zábavu ľudová hudba, ľudový tanec, tvorivé zamestnanie, lukostreľba a hry. Jarmočná nálada, slivkový lekvár, slivkové jedlá, plnená kapusta, zemiakové lokše, pre deti rôzne hry, remeselnícky jarmok, ľudové skupiny a pestrý program čaká každý rok návštevníkov.
V Malých Trakanoch sú okrem červených sliviek a sliviek Dobrony pôvodné aj slivky Berbenc. Ústredným prvkom Dňa sliviek je tradičné varenie lekváru v medenom kotli, ktorého sa môžu zúčastniť aj návštevníci.
Pravý slivkový lekvár sa varí v medenom kotli. Na dvore je vykopaná jama, miesto varenia lekváru, kde sa dáva kotol. Celý proces je spoločenský, keďže vo varení lekváru a predtým deň pri odkôstkovaní susedia si pomáhali navzájom. Skoro ráno dali variť slivku a v jednom kuse to miešali, a postupne dopĺňali, tak sa do 80 litrového kotla zmestilo aj 100 kg sliviek, keďže sa to zvarilo. Práve preto sa lekvár varil až do rána ďalšieho dňa. Na Deň sliviek tento proces je urýchlený tým, že slivky sú vopred pomleté. Lekvár je hotový, až je takej konzistencii, že sa udrží na lyžičke. Dávno sa lekvár ukladal do plochých drevených debničiek zakrytý papierom a tak boli uložené na povalu. Tento lekvár neustále odparuje zo seba vlhkosť a stáva sa tvrdým ako drevo. Ak domáca pani potrebovala trošku lekváru, vyšla na povalu, odrezala si kus a zohriala na kraji plotničky s troškou vody až kým nebolo takej konzistencii, ako po varení v kotli.
Slivkový lekvár z Malých Trakan je vždy pripravovaný zo sliviek Berbenci bez konzervantov a cukru. Takýto lekvár sa dá použiť aj po piatich rokoch. Pretože je vyrobený bez konzervačných látok a bez cukru, môžu ho s konzumovať aj alergici a diabetici.
Minulý rok sa lekvár pripravoval z 500 kg sliviek v 5 kotloch, miešalo ich 10 mužov a väčšina je predaná ešte počas Dňa sliviek. Dopyt po ňom stúpol natoľko, že v Malých Trakanoch už roky nemajú zbytočné slivkové lekváre.
Aj keď samotné podujatie trvá iba jeden deň, takmer celá dedina a jej okolie už dni vopred je na nohách, pretože je potrebné pripraviť suroviny na varenie lekváru a výrobu slivkových pochúťok podľa tradičných receptov. Kuchárky občianskeho združenia zahájia prípravné práce už niekoľko dní pred akciou, aby stíhali pripravovať tradičné a iné obľúbené jedlá. Slivky tiež ženy vopred odkôstkujú a pomelú, takže v ten deň stačí variť „iba“ asi 15 hodín bez cukru a konzervantov, avšak s množstvom lásky.
Na Deň sliviek podávajú pochúťky ženy oblečené v ľudových krojoch. Ich oblečenie bolo šité na základe fotografie, ktorá bola urobená pred viac ako storočím. Také oblečenie nosili aj ich predkovia. S pribúdajúcim vekom nositeľky tmavla aj farba šiat. Ak čakali na hosťa, mali bielu zásteru, ak pracovali doma, zástera bola tmavej farby.
Slivka sa nepoužíva iba na výrobu lekváru v dedine, ale na radosť návštevníkov aj na pálenku. Obec vlastní zrekonštruovanú pálenicu. Počas podujatia sa v miestnej pálenici uskutočňuje deň otvorených dverí, kde okrem návštevy a ochutnávky páleniek predstaví jeden z pomocníkov podujatia záujemcom aj históriu pálenici. Od roku 1957 v obci fungovala pálenica, ktorú pôvodne prevádzkovalo miestne družstvo a potom štátne hospodárstvo. Slivovica z Malých Trakan je známa po celej krajine svojou kvalitou, takže pálenica je otvorená takmer po celý rok, najmä medzi septembrom a aprílom. V pálenici sa pálenka tradične vyrába spaľovaním dreva v medených hrncoch s dvoma stenami. Pre ovocinárov v tejto oblasti sa ročne vyprodukuje priemerne 10 000 litrov pálenky. Pálenica, ktorá dokáže spracovať päťsto litrov rmutu naraz, dokáže zo suroviny vyrobiť do piatich až šiestich hodín čistú pálenku.
Prínosy Dňa sliviek
Deň sliviek vytvára spoločenstvo. Až 60 – 70 ľudí dobrovoľne sa zapája do realizovania medzi ktorými sú ľudia aj z iných obcí regiónu. Títo ľudia sa zapájajú do práce, pretože sú tu radi a sú radi spolu. Táto udalosť, ktorá tiež oživuje miestne zvyky a podporuje vidiecky cestovný ruch, je dobrým príkladom spojenia komunity malej obce.
Okrem toho od prvého dňa sliviek vzrástol význam ovocia, obyvatelia obce začali opäť s výsadbou ovocných stromov a vrátili sa k vareniu lekváru v kotlíku a sušeniu ovocia.
Ďalšou výhodou je, že priťahuje návštevníkov a oživuje miestnych hospodárov a výrobcov.
Plum jam made in cauldrom from Malé Trakany
Malé Trakany is located in the eastern part of Upper Medzibodrožie, on the right bank of the Tisa`s backwater. At the beginning of the 20th century, the village was famous for its fruit production (mainly plums and plum brandies). Between 1846 and 1859, the embankment of the Tisa was built and a new riverbed was formed. At that time, orchards were established in large areas, and fruit trees were planted between the embankment and the Tisa, divided between the families of the village. This was the Tiszakert (Tisa Garden). According to records from 1890, there were 6,500 plum trees, 2,500 apple trees and several other fruit trees in the village.
However, in the early 1970s, the state farm pulled out all the fruit trees and declared the Tiszakert to be an arable land, saying it was not economical to produce fruit. The abolition of the Tiszakert was mourned by the people, it left a deep imprint on them, because the farmers who loved the trees and the orchard liked to go out there to watch the blooming, fruit ripening and leaf fall. The abolition of the Tiszakert led to the cutting of fruit trees in their own yards and to the fact that people had forgotten their former value, their expertise in fruit and plums. However, in the past, plums were utilized by every family: they were dried at every house, it was their snack, they made brandy and they also cooked plum jam in a cauldron. This traditional activity ceased almost entirely as a result of the abolition of the Tiszakert, as only 2-3 families were engaged in jam-making at that time.
However, an enthusiastic group of people from Medzibodrožie believed that they should not lose the knowledge that still existed and they shouldn´t forget about such a useful and diverse fruit as plums. This is how they came together and in 2012 for the first time organized the Plum Day in Malé Trakany, which is much more of a family-friendly plum celebration than an average festival. The Plum Day is held every September in the yard of the Aranka Guesthouse and its neighbourhood, organized by the Malé Trakany and Region Civic Association. The event attracts hundreds of visitors to the village of Upper Medzibodrožie.
Plum Day is a familiar, conversational, contemplative, tasting day where there are no star guests. The folk music, folk dance, creative activities, archery, play represent entertainment here. A fair atmosphere, plum jam, plum dishes, stuffed cabbage, potato flames, peasant chatter for children, a craft fair, preservers of tradition and a colourful program await visitors.
In Malé Trakany, the Berbenc plums are endemic, in addition to the red plums and the Dobrony plums. The central element of Plum Day is the traditional cooking of jam in copper cauldron, in which visitors can also take part.
The real jam from Malé Trakany is made in copper cauldron. There is a jam-making place carved into the ground in the yard, they put the cauldron in it. It’s a community activity, previously in jam making and the day before in taking out the stones the neighbours helped each other. Early in the morning, the plums were put there to cook and stirred constantly, then always topped up, so it could hold up to 100 kg of plums in an 80-liter cauldron because it had shrinked. Thus, the jam was cooked for a long time, until the next morning. On Plum Day, cooking time is shortened by grinding the fruit before it. The jam is ready when it is of such a texture that if it is reached with a tablespoon, lifted and held upright, it will no longer fall off. It used to be placed in large flat wooden crates and flattened in it and then placed in the attic. It was covered with paper and stored in the attic. This jam constantly evaporates moisture from itself and becomes as hard as wood. When the housewife needed a little jam, she went up to the attic, cut off a piece from the large baking tray, brought it down, and added a little warm water in a saucepan, put it on the edge of the stove and stirred until it was the same texture as when it was taken out of the cauldron.
Plum jam from Malé Trakany is always made from Berbenci plums without preservatives and sugar. This is not good only for two years, but much longer, up to 5 years. As it is made without preservatives and without sugar, people with allergies and diabetes can also consume it with confidence.
Last year, the jam was made from 500 kg of plums in 5 cauldrons, stirred by 10 men, and most of it was bought that day on Plum Day. The demand for it has become so high that the people of Malé Trakany have not had spare jam for years.
While the event itself is only one day long, it moves almost the whole village and its surroundings days in advance, as the ingredients must be prepared for cooking jam and making plum delicacies based on traditional recipes. The cooks of the civic association start the preparatory work days before the event to manage the production of oven-baked and cooked traditional and other popular dishes. The plums are also pre-stoned and minced by the women, so that day you have to cook the jam “only” about 15 hours without sugar and preservatives, but with lots of love.
On Plum Day, women dressed in folk costumes serve delicacies. Their clothes were sewn based on a photo taken more than a century ago. Their clothes were also worn by their predecessors. As the age of the wearer rose, so did the colour of the dress get darker. If they were waiting for a guest, they wore a white apron in front of them, if they worked at home, it was dark.
Plum is not only used to make jam in the village, but also a brandy to the delight of visitors. The village owns a renovated brandy distillery. During the event, an open day is held at the local brandy distillery, where in addition to the visit and tasting of the brandies, one of the helpers of the event will also introduce those interested to the history of the brandy distillery. There has been a brandy distillery in the village since 1957, initially operated by the local cooperative and then by the state farm. The plum brandy form Malé Trakany is famous all over the country for its quality, so the distillery is open almost all year round, especially between September and April. In the distillery, brandy is made traditionally by burning wood in double-walled copper cauldrons. An average of 10,000 litres of brandy is produced annually for fruit growers in the area. The distillery, which can process five hundred litres of mash at a time, can produce pure brandy from the raw material within five to six hours.
The benefits of Plum Day
Plum Day joins a community. About 60-70 people take on the tasks assigned to them free of charge during implementation. In addition, they are not only locals, but also from various settlements of Medzibodrožie. These people get involved in work because they love being here, they love being together. This event, which also revives local folk customs and boosts rural tourism, is a fine example of bringing together the community of a small village.
In addition, since the first Plum Day, the importance of the fruit has increased, the villagers have started planting fruit trees again and have returned to cooking the jam in a cauldron and to its drying.
Another benefit is that it attracts visitors and revives local farmers and producers.
Forrás:
https://felvidek.ma/2018/09/esos-szilvanap-tartalmas-programmal-kistarkanyban/
https://vasarnap.com/archivum/ii-kistarkanyi-szilvanap
https://felvidek.ma/2017/09/a-kistarkanyi-szilvanap-sikere-toretlen/
Adatközlő: Kondás Aranka, 2020, Kistárkány