Szatmárcseke, Kölcsey u. 8., Szatmárcseke Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 4945, Magyarország
Kölcsey emléke Szatmárcsekén
Cím: Szatmárcseke, Kölcsey u. 8.
1815-ben a megörökölt családi birtokra, Csekébe költözött Ádám öccsével, és itt élt kisebb megszakításokkal egészen a haláláig. Kölcsey a korának egyik legműveltebb alakja volt, rengeteget olvasott, a csekei otthonában hatalmas könyvtárral rendelkezett, körülbelül 1200 könyvvel. Ha látogatók jöttek hozzá, akkor is mindig könyv volt a kezében. Ám Cseke Pesttől távol esett, és a költő attól tartott, kihullik a szellemi élet sodrából. Ádám testvérével úgy állapodtak meg, hogy míg ő az irodalommal foglalatoskodik, addig az öccse vezeti majd a gazdaságot. Többször szerette volna elhagyni Csekét, de az anyagi gondok és öccse halálával árván maradt unokaöccse, Kálmán iránti felelősségérzete miatt terve nem valósult meg. Aggodalma ellenére Csekén sikerült jogi apparátust kialakítania, több joggyakornoka volt, és olyan neves személyek is látogatták, mint például Szemere Pál és Wesselényi Miklós. Verseinek nagy részét Csekén írta.
1826-tól bekapcsolódik a politikai életbe is, 1832-től Szatmár megye főjegyzőjének választották.
Az 1832–1836-os országgyűlésen pedig a megye követeként van jelen, és a liberális ellenzék táborát erősíti az alsótáblán. A magyar nyelv hivatalossá tételéért és a jobbágyfelszabadításért harcolt; ám 1835-ben leköszönt a követi tisztségéről, ugyanis a Szatmár vármegyében a maradiak szava érvényesült, és ez szemben állt Kölcsey nézeteivel. Visszavonult Csekébe. A sors pikantériája, hogy rokonai felbujtására, manipulálására a jobbágyok a jószágokat ráhajtották a szántására, s ezzel egyéves jövedelmét vesztette el. Azzal az emberrel tették mindezt, aki az országgyűlésen szívvel-lélekkel harcolt a jobbágyság helyzetének a javításáért. Utolsó napjaiban a koholt vádak alapján beperelt Wesselényi Miklós védőbeszédén dolgozott, ez a munka annyira legyengítette, hogy egy megfázást már nem tudott legyőzni a szervezete.
- augusztus 24-én temették el a csekei református temetőben.
Forrás: www.cultura.hu