KUTATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ

„A kiadvány tartalma nem feltétlen tükrözi az Európai unió álláspontját”

                                                          Partnerek:

Készült:

a THE CROSS-BORDER CULTURE ART SPACE (CBCAS) – Határokon átnyúló kulturális művészeti tér elnevezésű, HUSKROUA/1702/3.1/0052 azonosítószámú a 2014-2020-as Magyarország-Szlovákia-Románia-Ukrajna Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz Határon Átnyúló Együttműködési Program projektje keretében.

A program kedvezményezettje: Nagykapos és Vidéke Társulás – Nagykapos/Szlovákia

Együttműködő partnerek: Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület – Nyíregyháza/Magyarország; Pro Cultura Subcarpathica – Beregszász/Ukrajna

Projekt kezdő időpontja: 2020. május 15.

Projekt befejezésének tervezett időpontja: 2022. május 14.

A projekt célja olyan tevékenységek támogatása, melyek intenzív és hatékony kulturális, társadalmi és gazdasági együttműködést eredményeznek Magyarország, Szlovákia és Ukrajna (HUSKROUA) közös határ menti térségben.

A projekt általános célkitűzése: megteremteni a feltételeket a határmenti régiók kulturális örökségén alapuló helyi idegenforgalmi fejlesztési kapacitásainak hatékony felhasználásához. Ennek egyik alappillére a projekt „Kulturális Örökségkutatás” programeleme.

Kulturális örökségkutatásunk nem hiánypótló, előzmények nélküli, hiszen számtalan kiadvány született már ebben a témában, mely tárgyi, nyomtatott vagy épített örökségeket hivatott bemutatni írásos, fényképes és elektronikus formában. A projekt résztvevői azonban egy új megvilágításba helyezték a megőrzendő értékeinket: élményszerű, a lexikális adatokon, információkon túlmutató, személyes hangvételű leírásokkal, riportokkal szeretnék felkelteni az érdeklődést az olvasókban, népszerűsíteni kultúránk azon ékköveit, melyek szellemi és épített örökségünket alkotják.

A kutatás során a partnerek feltérképezték régiójuk nevezetességeit: az építészeti örökségeket, a természeti látnivalókat, a kulturális és néprajzi értékeket és az ezekre épülő kulturális eseményeket.

A munka három, földrajzilag elkülönült területen valósult meg:

1.         Felső-Bodrogköz és Ung-vidék (Szlovákia)

2.         Egykori vármegyék Kárpátalján: Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros (Ukrajna)

3.         Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, kiemelten a Nyírség és Bereg felfedezése (Magyarország)

A projekt elsődleges célja a résztvevő három kulturális szervezet együttműködésének erősítése – lebontva a fizikai határokat – az idegenforgalom-központú kulturális termékek (turisztikai és kulturális programok, határokon átnyúló tevékenységek és rendezvények) fejlesztése terén, hozzájárulva a régió lakosságának társadalmi, gazdasági fejlődéséhez és jólétéhez. Reményeink szerint ez az együttműködés elősegíti a helyi kultúra előmozdítását és a történelmi örökséggel rendelkező épületek megőrzését.

A határokon átnyúló kulturális művészeti tér – ArtSpace – fő feladata egy platform létrehozása a célrégiók népszerűsítésére, mint közös idegenforgalmi célpontra, amely alapját képezi a közös kulturális eseményeknek, a helyi idegenforgalmi termékek (kézműves termékek, borászat és gasztronómia) piaca megteremtésének, valamint a promóciónak és képzési tevékenységeknek a kulturális vezetők és a helyi termelők számára.

A projektről és a kutatás során meglátogatott örökségpontokról készült beszámolók elolvashatók:

• a projekt honlapján: http://cbc-artspace.com/
• a kutatás eredményeként elkészült kiadványban.

A partnerek bemutatása

A Nagykapos és Vidéke Társulás 1999-ben alakult a kelet-szlovákiai Ung-vidéken.  A polgári társulás feladata Ung-vidék gazdasági erősítése, a kultúra és a hagyományok ápolása, a magyar nemzeti identitás erősítése.

Tevékenysége szerteágazó, foglalkozik az Ung-vidéken élő magyarság kulturális és oktatási szükségleteinek felmérésével, a népi hagyományok ápolásával és kutatásával, kulturális, közművelődési és közösségi rendezvények megvalósításával, a régióhoz kötődő jeles személyiségek életének és munkásságának kutatásával, feldolgozásával és megőrzésével, könyvkiadással, nemzeti identitást erősítő programok megvalósításával, képzések, tanfolyamok, ismeretterjesztő előadások, konferenciák és szakmai műhelymunkák megvalósításával.

A Nagykapos és Vidéke Társulás 2003-tól működteti a nagykaposi Magyar Közösségi Házat, melyben Erdélyi János emlékmúzeum, Mécs László Könyvtár, 56-os emlékszoba, Vásárudvar, képzőközpont és tanszálló is üzemel.

A 2007 májusában hazai és kárpátaljai képzőművészek összefogásából alakult Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület (KMKE) legfontosabb feladata a magyar kultúra, a magyar kulturális és történelmi örökség megőrzése és átadása a jövő magyar generációja számára.

Az egyesület fő irányvonala, hogy a kultúra összeköt, és nem elszakít. A kultúrának nemzetmegtartó ereje van, de egyben hidat is teremt a különböző nemzetek között, és ezáltal kölcsönösen gazdagít minden nemzetet.

A szervezet tizenkét éve végzi tevékenységét Magyarországon, a határokon túl (elsősorban Kárpátalján) és Bajorországban. Az elmúlt 14 évben számtalan kiállítást, alkotótábort, konferenciát, előadást, és más egyéb programban való együttműködést és részvételt tudhat maga mögött. Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy Magyarországon a KMKE rendelkezik a legkompetensebb kapcsolatokkal és referenciákkal kulturális, művészeti területen, Kárpátalján és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

Az egyesület kulturális, értékmentő és hagyományőrző munkája társadalmi hatása országosan és nemzetközileg is jónak mondható a visszajelzések alapján. Tagjai, valamint partnerei között számos kitüntetett és tudományos fokozattal rendelkező személy található, akiknek köszönhetően igyekszik mindenkor magas színvonalú, értékes munkát végezni.

2019 májusától nemzetközi alkotóházat működtet székhelyén, Nyíregyháza-Sóstófürdőn – MÁRIA ALKOTÓHÁZ.   Bővebb információk: www.kmke.hu / Facebook: Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület

A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezetet 2010 decemberében alapították, hivatalosan 2011. március 29-én jegyezték be.

A civil szervezet célja, hogy a kultúra által tovább építse, erősítse, fejlessze a kárpátaljai magyar közösséget.

A szervezet apolitikus civil képződmény, mely konzervatív értékekre épül, de nem zárkózik el a kultúra modern és posztmodern értelmezésétől, a szubkultúráktól, a kortárs kezdeményezésektől sem.

A szervezet feladata, hogy elérhetővé tegye a kultúrát közössége minden tagja számára, illetve felvállalja a kárpátaljai magyarság hagyományainak, kultúrájának, világlátásának közvetítését a Kárpát-medencében.

A szervezet évente több kulturális rendezvényt szervez. Területileg egész Kárpátaljáról érkeznek résztvevők az egyes programokra azok nagyságától függően.

Emellett a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által fenntartott Nagyberegi tájház programjait szintén a szervezet biztosítja. A Pro Cultura Subcarpathica célja, hogy az intézmény élő tájházként működjön.

Felső-Bodrogköz és Ung-vidék helyzetképe

„Bodrogköz szigetén, hegy emelkedik a hideg éjnek
Tája felé, egyedűl, erdővel övezve derékon.
Zölden alúl, pusztán s szirteknek hagyva fölűlről.
Kis Tice, a Tisza habjaiból lesietve aláfoly
Balja felől, jobbján Bodrog fut csendes özönnel;
Összekerülnek utóbb keskeny szegletre, s zuhogva
Hagyják el gyönyörű táját a délre mosolygó
Szép hegynek, zengő ligetit, s vízlepte lapályát.”
(Vörösmarty Mihály: Zalán futása)

Bodrogköz és Ung-vidék két szomszédos régió Szlovákia délkeleti részén, a magyar és ukrán határ közelében. Félreeső régiók, távol a nagyvárosok forgatagától, a fővárostól mintegy 500 km, a megyeszékhelynek számító Kassától pedig 80 km távolságban. A régiók közigazgatásilag a kassai kerületben találhatóak és két járáshoz tartoznak, a tőketerebesi és nagymihályi járásokhoz. 

A Bodrogköz a Tisza, a Bodrog és a Latorca folyók által közrefogott földrajzi kistáj, melyet kettészel a szlovák-magyar államhatár. A magyarországi területet Alsó-Bodrogköznek, a szlovákiai részt Felső-Bodrogköznek nevezik. Ez volt a honfoglaló magyarság egyik első telephelye a Kárpát-medencében.

A Felső-Bodrogköz tovább bontható apróbb egységekre: a Tice-, a Karcsa-, a Tisza- és a Bodrog-melléki községekre. Keleten az ukrán, délen a magyar államhatár határolja, északon a Latorca folyó, nyugaton a Zempléni-szigethegység alkotja természetes határait. Felső-Bodrogköz alapvetően síkvidék, felületét néhány vulkáni magaslat és homokdomb tarkítja. Természeti képéhez szervesen hozzátartoznak a vulkanikus eredetű, tufásodott, valamint a szürke színű andezit alkotta dombok, futóhomok és vulkáni talajok. Területét 32 falu és egy város alkotja, a központjának számító Királyhelmec.

Felső-Bodrogköz és Ung-vidék között a Latorca folyó képez természetes határvonalat. Ung-vidék három folyó alkotta háromszögben fekszik – a Latorca, Laborc és Ung folyók ölelik körbe. Kelet felől Ukrajnával szomszédos a régió. Felszínét tekintve teljesen sík terület, javarészt mezőgazdasági jellegű síkvidék, alföldi táj, enyhén kötött – a folyók és holtágak, vízjárta területek mentén pedig agyagos – talajjal. Ung-vidékhez 17 település tartozik, Nagykapos és a vonzáskörzetébe tartozó falvak. Falvai mind területre, mind lélekszámra kisebbek Felső-Bodrogközénél.

Ezt a vidéket mindig elkerülték a fő kereskedelmi útvonalak, sorsfordító történelmi eseményeknek sem volt helyszíne. Elzártsága miatt viszont megőrizte sokszínűségét, emberi és természeti értékeit. Itt van Közép-Európa legnagyobb összefüggő, eredetihez közel álló, természet közeli ártéri területe. Jelentős ökológiai potenciállal rendelkezik, növény és állatvilága rendkívül változatos. Holtágak, kanyarulatok, mocsarak, gazdag vízi növény- és állatvilág jellemző a tájra, bővelkedik a terület madár és halfajtákban. Több ritka faj mellett 37 fokozottan védett és 177 védett állatfaj található itt.

Az eredeti természet nyomai a folyók környékén fedezhető fel leginkább. Számos természetvédelmi területtel büszkélkedhet a két régió, részét képezik a NATURA 2000 természetvédelmi területnek, a Latorca Tájvédelmi Körzetnek, a Bodrogköz Különleges Madárvédelmi Területnek, a Ramsari területnek. 

Népességszám, nemzetiség és vallás

Felső-Bodrogköz és Ung-vidék zömében magyarok lakta terület. A két régió lakosainak összlétszáma több mint 56 000 fő. A 2011-es népszámlálás adatai alapján Felső-Bodrogközben a magyar lakosok aránya meghaladja a 72%-ot, Ung-vidéken ugyanez az arány 60% feletti.

A szlovák lakosok aránya 21-26% körüli, a magukat roma nemzetiségűnek vallók aránya pedig 2-7% körüli érték. Ezen kívül élnek még itt ruszinok, csehek, ukránok, lengyelek és más egyéb nemzetiségűek alacsony lélekszámban.

A két régió 50 településéből mindössze 5 településen dominál a szlovák lakosság: Kisráskán, Hegyiben, Imregen, Bodrogszögben és Borsiban, és csupán egyetlen olyan település van, ahol a romák élnek a legnagyobb lélekszámban, mégpedig az Ung-vidéki Deregnyőn, 46,4 %-os többségben.

A térség nemcsak etnikai, hanem vallási szempontból is heterogén. A három klasszikus nagy felekezet, a római katolikus, a református és a görögkatolikus dominál. Az sem ritka, hogy egy-egy településen mindhárom felekezetnek van temploma. 

Gazdaság és munkaerőpiaci helyzet, munkanélküliség 

Egészen a múlt század közepéig általánosan jellemző volt a terület természetföldrajzi adottságaiból eredően a természetközeli életmód. A halászat, vadászat, méhészet, ártéri gazdálkodás adta meg egy-egy település meghatározó jellemvonását. Így például a Latorcához közelebb fekvő településeken (Csicser, Nagyszelmenc, Dobóruszka, Szirénfalva, Bés) nagyarányú pásztorkodás folyt. Tipikus halászfalu volt Szirénfalva, illetve a Laborc mellett Iske és Bés. Ung-vidék egy-két falujában néhány növénykultúra termesztése magas szintet ért el, egy bizonyos növény termesztésére specializálódtak: így zöldséges, fokhagymás falunak említették a mai Kaposkelecsényt, újkrumplijáról volt híres Bés és Iske, hagymájáról Nagykapos, dinnyéjéről Vaján, Dobóruszka pedig a töktermesztéséről. Bodrogköz több települése is a szőlőjéről és borospincéiről volt nevezetes és az mai is: Királyhelmec, Kisgéres, Kiskövesd. 

A térségben zajló vízszabályozás és a rendszerváltást követően megjelenő iparosodás hatására a települések elvesztették meghatározó jellemvonásukat. A mezőgazdaság maradt a húzóágazat, de megjelent a nagyipari tevékenység is: a Vajáni Hőerőmű, Eustream gázművek, Slovnaft Vojany, Transpetrol kőolajfinomító Budkán, valamint a CARGO Slovakia vasúttársaság és átrakodóállomás Tiszacsernyőn és Mátyócon. Felső-Bodrogközben és Ung-vidéken mind a mai napig ezek a legtöbb embert foglalkoztató üzemek.

Mindezzel együtt is általánosan elmondható, hogy a mindennapi élet a bodrogközi és ung-vidéki régiókban az egyik legnehezebb. Nagyfokú elvándorlás tapasztalható, melynek oka elsősorban a térségben található kevés munkalehetőség. Míg az idősebb korosztály főleg emiatt kénytelen elhagyni szülőföldjét, illetve ingázni a munka után, addig a fiatal korosztályt a felsőoktatási intézmények hiánya, a gyenge infrastruktúra és kevés szabadidős lehetőség is az elvándorlásra ösztönzi.

A Szlovák Köztársaság Munka, Szociális és Családügyi Hivatalának kimutatása alapján a két régióban a regisztrált munkanélküliség mértéke 11% körüli (Nagymihályi járásban 10,96%, a Tőketerebesi járásban 12,94%), ez magasabb az országos átlagnál. 

A munkanélküliségi ráta járásonkénti megoszlása 2020. május 31-én

Kitörési pontot jelenthet azonban az idegenforgalom és a vidéki turizmus, a két régió természeti, épített, népi és kulturális kincsei, valamint az ezekkel összefüggő turisztikai látványosságok, rendezvények, fesztiválok.

Turizmus Felső-Bodrogközben és Ung-vidéken

Felső-Bodrogköz és Ung-vidék nem tartozik a felkapott idegenforgalmi célpontok közé, mégis gazdag turisztikai potenciállal rendelkezik. A gyönyörű természeti környezet és az itt élők ragaszkodása a meglévő értékekhez, segítőkészségük az idelátogatók irányába számos lehetőséget kínál a turizmus fellendítésére. Felső-Bodrogköz és Ung-vidék gazdag örökséggel bír: természeti kincseket rejt magában; települései magukon hordozzák a történelem nyomait, várak, kastélyok, templomok tanúskodnak a régmúlt időkről; néphagyományokat, szokásokat őriz és éltet; az itt élők tovább viszik őseiktől örökölt tudásukat, művészetüket, kultúrájukat, szellemiségüket.  

A régióban leginkább a természeti turizmus (vadászat, horgászat, gyalogos és kerékpáros turizmus, ökoturizmus), a falusi turizmus (borturizmus, gasztroturizmus, agrárturizmus) és a kulturális és ismeretszerző turizmus (városnézés, kulturális rendezvények és történelmi műemlékek, helyi tradíciók és kulturális örökség megismerése) feltételei adottak.

A turisztikai és szabadidős szokásokra nagy hatással vannak a térséget keresztülszelő Latorca, Laborc, Ung, Tisza és Bodrog folyók. A folyók töltései és a töltések melletti erdők, legelők kedvelt helyei a vadászoknak, horgászoknak, gombászoknak, szabadtéri kocogóknak, sétálni vágyóknak egyaránt. Népszerűek a vidék természeti szépségei: a Latorca Tájvédelmi Terület, a Tajba-tó különleges élővilága, a Tarbucka hegy, a két régiót összekötő Lengőhíd.

Felső-Bodrogköz és Ung-vidék területe ideális a kerékpáros turizmus számára. Útjain a forgalom nem annyira sűrű, viszonylag síkvidék enyhe emelkedőkkel, így a kevésbé gyakorlott kerékpárosok számára is teljesíthetőek az útvonalak. Mindemellett pedig természetvédelmi területek, erdők, víz melletti töltéseken haladnak keresztül.

A régióban jelenleg két jegyzett tanösvény várja a természetjárókat. A Bés-Csicser tanösvény 15 km hosszú és 12 állomása van, köztük két kilátóval, ahonnan figyelemmel követhetjük a védett madarak életét. Flóráját az erdei, a vízi és a mocsári fajok teszik különlegessé. Növény- és állatvilágában pedig sok a ritkaság.

A mintegy 3 km hosszú abarai Vízi élményút tanösvény 2019-ben készült el. A tanösvényen 200 méteren keresztül cölöpökön át vezet az út a Laborc holtágán. Évszaktól és időjárástól függően száraz meder, nádas vagy akár másfél méter mély víz felett figyelhetjük meg a gazdag állat- és növényvilágot. Vadrécék, szürkegémek, vízicsibék és siklók színesíthetik az utunkat.

A tanösvény végén madárles, a Laborc folyó töltése felé haladva pedig csónakázási lehetőség várja a kirándulókat. 

A szőlőjéről is ismert Bodrogközben a borturizmusnak is részese lehet az ide látogató. A királyhelmeci borászati körzet a kelet szlovákiai borvidék része. A régió híres a tufába vájt pincéiről (legjellegzetesebb a kisgéresi pincesor). A helyi borászok klasszikus módon állítják elő boraikat, többségük egyenes fogyasztásra ajánlott. Tipikus helyi borfajták a rizling, furmint, hárslevelű. A helyi termelők a Nyitott pincenapokon ismertetik meg és értékesítik boraikat, ugyanis ezen vidék borait nem lehet boltokban kapni és csak nagyon ritkán találkozhatunk azokkal kiállításokon. A régió borászati hagyományaihoz kapcsolódik az egykori Szüreti ünnepség Királyhelmecen, mai nevén Bodrogközi Kulturális Fesztivál.

A gasztroturizmus is megjelenik a térségben: Nagykaposon Lecsófesztivál, Nagytárkányban Márton-napi Libagaliba, Kistárkányban Szilva-nap keretében ápolják a helyi ételkülönlegességek elkészítésének szokásait. A Bodrogköz kuriózumának számító géresi káposztás bélest is több rendezvényen megkóstolhatják az ínyencek, hála a hagyományőrző csoportok és családok tevékenységének. A gasztrofesztiválokat rendszerint folklór és populáris zene-, tánc műsorok és kézműves vásárok egészítik ki. 

A mezőgazdasági (agro-) turizmus is előfordul a térségben, mégpedig a perbenyiki Lovas díjugrató versenyen. A nagyszabású rendezvényt lovasprodukciók, mezőgazdasági gépek bemutatója, kirakodóvásár színesítik.

A kulturális és ismeretszerző turizmus kedvelőinek is bő kínálatot nyújt a térség. Várromok (királyhelmeci Csonkavár, nagykövesdi várrom), kastélyok (Rákóczi kastély Borsiban, bodrogszerdahelyi Vécsey kastély, perbenyiki Majláth kastély, bélyi Sennyey kastély, deregnyői Lónyai kastély), szakrális műemlékek (leleszi premontrei kolostor, imregi minorita kolostor, szentesi román kori templom), építészeti emlékek (leleszi Szent Gotthárd-kőhíd), és múzeumok (nagytárkányi Sóház, nagykaposi Magyar Közösségi Ház, Ung-vidéki tájházak, a királyhelmeci Majláth József Regionális Múzeum) között elevenedik fel a múlt. 

A Felső-Bodrogközbe és Ung-vidékre látogató ismeretszerző útja során megismerkedhet a régió jeles történelmi alakjainak eszméivel, szobraival, síremlékével. Kevéssé ismert, de az Ung-vidéki Dobóruszka az egri várvédő Dobó István nyughelye. Nagykaposon született a híres reformkori gondolkodó Erdélyi János, és éppen Ung-vidék és Bodrogköz térségében alkotott Mécs László pap és költő. Kultuszuk meghatározó a térség kulturális életében: múzeumok, szobrok, emléknapok kötődnek alakjaikhoz.

Az itt élők hagyományai és szokásai iránt érdeklődők számára érdekes lehet az imregi karikázó, Szirénfalva egykori halászati szokásai vagy a tipikus szirénfalvi népdalok. A térségben működő hagyományőrző csoportokat a Bodrogközi és Ung-vidéki Folklór Seregszemle vonultatja fel.

A természetet kedvelő és ismeretszerzésre is vágyó turisták betekintést nyerhetnek a méhek életébe és egy méhészet működésébe, a kiskövesdi Aranynektár méhészet tulajdonosain keresztül. Ugyancsak érdekes, és a Bodrogköz egyedülálló nevezetessége a leleszkaponyai Levendulafarm, ahol „kicsiben”, a tihanyi levendulaszürethez hasonlóan saját magunk szedhetjük csokorba a hasznos és illatos lila gyönyörűséget.

Ung-vidék felkapott települése lett a turizmus szempontjából az ukrán határ mellett álló, kettévágott faluként elhíresült Nagyszelmenc. Turistalátványosság lett a helyiek szétszakítottságát szimbolizáló székelykapu és szenzáció a határ története. Ma már nemcsak a történelem iránt érdeklődők érkeznek ide, de az ukrán határ közelsége miatt fellendült itt a bevásárló turizmus is. A határ menti település kiemelkedő rendezvénye a Színház a határon, nyaranta megvalósuló színi fesztivál.

Felső-Bodrogköz és Ung-vidék örökségeinek SWOT-analízise

„Ez tehát a mi szűkebb hazánk,
ahová az említett három folyó egyikén vagy az országhatáron átkelve juthatunk be,
amelyben ismerősként köszönti a megtérőt minden rekettyebokor,
enyhe dombhajlat, békanyálas vizesárok,
a Latorca menti keskeny erdősáv, és nekünk, ungiaknak a legkedvesebb muzsika,
a harsányan szaporázó tájnyelv, a még mai is jellegzetes í-zésével,
rövid magánhangzóival, „tudi, láti, halli” igeragozásával.
Igen, és az ungi ember, aki véleményem szerint,
sem nem jobb, sem nem rosszabb a világ más tájain élő emberektől.
Nyíltszívű, barátkozásra bárkivel azon nyomban hajlandó.”
(Géczi Lajos)

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye helyzetképe

„A Nyírség Magyarország legszebb tája. […]
Fűben, fában, falevélben az elmúlt szép, régi magyar világ íze,
a kenyérnek illata, a víznek folyása,
a hosszú őszi esőnek kopogása, a télnek jó szaga,
a falusi harangok hangja: az apákra, az ősökre emlékeztet,
akiknek hagyományait szent tiszteletben tartják e tájon.”
(Krúdy Gyula)

Jogszabályi háttér

A kulturális örökség védelmét Magyarországon a 2001. évi LXIV. törvény szabályozza. 2011. november 7-én elfogadta a Parlament a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV törvény módosítását, amely bevezette a nemzeti és történelmi emlékhelyek fogalmát.

A definíciók alapján Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nincs nemzeti emlékhellyé nyilvánított helyszín, azonban a megye két történelmi emlékhellyel is büszkélkedhet. A 303/2011. (XII. 23.) kormányrendeletbe szerepel ugyanis a Máriapócs, Kegytemplom és Bazilita monostor, valamint a Nyírbátori Református templom és fogadópalota.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 357 db műemlék található, kiemelendő, hogy az egész Alföldön Szabolcs-Szatmár-Bereg megye őrizte meg legtöbb műemlékét.

A megyén belül a legtöbb műemlék a beregi és a szatmári térségben (kiemelten a Fehérgyarmati kistérséget) található, de kiemelkedő Nyíregyháza és vonzáskörzetének műemléki koncentrációja.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei műemlékállomány több mint felét egyházi épületek alkotják, ezek közül különösen egyedülállóak és értékesek a középkori templomaink.

A megyében 1 db műemlék jelentőségű terület – Tarpa-belterület és 5 db műemléki környezet: Anarcs, Csaroda, Nyírbátor Református templomainak környezete, Nyírbátor Római Katolikus templom környezete, Túristvándi vízimalom környezete található.

A 2008. évi L. törvény az Országos Területrendezési tervről szóló 2003. XXV. Törvény módosításáról (Mk 2008/99. szám) határozza meg a kulturális örökség szempontjából kiemelten kezelendő terület övezetét. Az Oktatási és Kulturális Miniszter adatszolgáltatása alapján határozza meg, hogy ezek a Történeti települések övezetébe vagy Világörökség és világörökség várományos területek övezetébe kerülnek-e besorolásra.

A térségünkben a következő településeket jelölte meg, mint történeti településeket: Anarcs, Csaroda, Fehérgyarmat, Kisvárda, Mátészalka, Nagykálló, Nyírbátor, Nyíregyháza, Szabolcs, Tarpa, Tiszadob, Tiszavasvári, Túristvándi, Vásárosnamény. (Forrás: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Koncepció 2012)

Földrajzi környezet

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az ország északkeleti részén fekszik, alapvetően síkvidéki jellegű terület. Speciális geopolitikai helyzetét egyfelől periférikus elhelyezkedése, másrészt keleti határmentisége determinálja: Romániával, Ukrajnával és Szlovákiával is határos.

Az országon belül Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megye határolja. A megye Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyével közösen alkotja az észak-alföldi régiót, emellett tagja az Északkelet-Magyarországi Térségi Fejlesztési Tanácsnak, a Magyar–Román–Ukrán Interrégiónak, valamint a Kárpátok Eurorégiónak is.

A megyében 11 kistérség került kialakításra, ezek közül 8 – baktalórántházai, csengeri, fehérgyarmati, ibrány-nagyhalászi, mátészalkai, nagykállói, nyírbátori, vásárosnaményi – az ország leghátrányosabb helyzetű kistérségei közé tartozik.

A megyei lakónépesség száma 2011-ben 559,3 ezer főt tett ki, s ezzel – Budapestet nem számítva – az ország harmadik legnépesebb megyéje, itt él a lakosság 5,6%-a. Területe (5936 km²) az ország területének 6,4%-át adja, így hazánk ötödik legkiterjedtebb megyéje.

Természet- és tájföldrajzi adottságok

A megye három jól elkülönülő tájegysége a Nyírség, a Szatmári síkság és a Rétköz:

Földrajzilag a megye változatos, dombság és síkság elemektől ötvözve. Alapvetően két nagyobb tájegységre tagolható, a Nyírségre és a Felső-Tisza-vidékre. Az Alföld legkeletibb részét alkotó Nyírség kb. 78%-a tartozik a megyéhez, a Felső-Tisza-vidék kistájai közül a Rétköz teljes mértékben, a Szatmári-síkságnak, a Beregi-síkságnak és az Ecsedi-lápnak pedig egy-egy része nyúlik át a megyébe. A térség legmagasabb pontja a Kaszonyi-hegy (240 m), de jelentős magaslata a Hoportyó (183 m) is.

Vízrajzi adottságok

A megye legnagyobb folyója a Tisza. Ukrajnából Tiszabecsnél lép Magyarországra, és a megyét Tiszadobnál hagyja el. A megye további jelentősebb folyóvizei a Szamos, a Túr, a Kraszna, valamint a Lónyai-főcsatorna (Keleti-főcsatorna). Nagyobb állóvizei a Nagyvadas-tó (124 hektár), a Királyteleki-tó (23 hektár), valamint Nyíregyházán a Bujtos-tó és a Sóstó.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hazánk természeti értékekben egyik igen gazdag vidéke. Ez egyrészt sajátságos földrajzi helyzetének (a Kárpátok közelsége, a folyóvizek gazdagsága), a magas (18%) erdősültségnek, másrészt az ipar átlagosnál kisebb részarányának, valamint a gyenge talajadottságokból fakadó viszonylag extenzív mezőgazdasági gyakorlatnak köszönhető.

A megye két nemzeti park, a Bükki Nemzeti Park és a Hortobágyi Nemzeti Park hatásköre alá tartozik és jelenleg egy tájvédelmi körzet (Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet), valamint 11 természetvédelmi terület érinti. (Forrás: http://www.terport.hu/megyek/magyarorszag-megyei/szabolcs-szatmar-bereg-megye)

Népesség, nemzetiség, vallás

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 2011. október 1-jén 559,3 ezer fő élt, a megye népességének 21 %-a a megyeszékhelyen, 33 %-a a többi városban, 46 %-a a községekben élt. A belterületen élők a népességből 97 %-ot, a külterületeken élők az átlagosnál nagyobb hányadot, 3,5 %-ot képviseltek.

A nemzetiségek és kisebbségek jogairól szóló törvény 13 hazai nemzetiséget nevesít, melyek valamelyikéhez tartozónak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a 2011. évi népszámlálás idején 51 ezren vallották magukat. A megyében lakó hazai nemzetiségi népesség száma 2001 óta 75 %-kal nőtt.

A megye legnépesebb nemzetisége, a 45 ezer főt számláló, és a megyei nemzetiségiek 87 %-át adó roma közösség. A romák mellett németek, ukránok és románok éltek ezer főt meghaladó számmal a megyében, akiknek a teljes népességen belüli aránya 0,2–0,5 % közötti volt.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a 2011. évi népszámlálás során 398 ezer fő, a lakosság 71 %-a sorolta valamely egyházhoz, felekezethez önmagát.

2011-ben a legtöbben, 194 ezren reformátusnak, 182 ezren katolikusnak vallották magukat, ami a két legnagyobb történelmi egyház hasonló súlyát jelzi. Az evangélikusokhoz tartozásukat 11 ezren jelölték. Az előbbieken, valamint az ortodox keresztény és izraelita valláson kívüli úgynevezett más vallási felekezethez tartozók 10 ezer főt meghaladó száma 2001 óta a duplájára nőtt. Így a megyében a vallási közösségekhez tartozók 49 százaléka református, 46 százaléka katolikus, 2,8 %-a evangélikus, 2,7 %-a más vallási közösséghez tartozónak tekintette magát

Munkanélküliség

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 2020. március végén 31 ezer álláskeresőt tartottak nyilván. Számuk a koronavírus-járvány miatt március folyamán megváltozott gazdasági helyzet ellenére, az országos növekedéssel ellentétben, 9,9%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. Ezzel folytatódott a korábbi hónapok tendenciája, a csökkenés mértéke a megyék és a főváros közül itt volt a legjelentősebb.

Az álláskeresők 47%-a legfeljebb 3 hónapja, 23%-a tartósan, egy évet meghaladóan nem tudott elhelyezkedni. A tartósan állás nélkül lévők száma 2,9%-kal elmaradt a 2019. márciusitól.

Turizmus

Az idegenforgalom tekintetében a megye négy nagy turisztikai területre, desztinációra osztható: Szatmár-beregi Kultúrtáj, Nyíri mezőség, Rétköz és Nyírség.

A Nyírség és egyben a megye központja Nyíregyháza, Magyarország 6. legnagyobb települése – kiterjedt vonzáskörzettel. A város vonzásterülete a Nyírség jelentős részére kiterjed, elsősorban a Közép-Nyírség és a Dél-Nyírség nagy részére, a desztinációhoz 22 település tartozik.

A megye műemlékekben igen gazdag, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 357 db műemlék található, kiemelendő, hogy az egész Alföldön Szabolcs-Szatmár-Bereg megye őrizte meg legtöbb műemlékét. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei műemlékállomány több mint felét egyházi épületek alkotják, ezek közül különösen egyedülállóak és értékesek a középkori templomaink.

A középkori templomok mellett a Nyírségben nemzetközi hírű kegyhelyek, kastélyok sora gazdagítja a megyei örökség tárházát. Az épített örökség mellett a hagyományápolás, a természeti értékek sora gazdagítja a kínálatot. Számtalan gasztrofesztivál csalogatja a vendégeket e térségbe, ahol a szórakozás mellett megismerkedhetnek az adott régió, vagy település gasztronómiájával, tradícióival, népművészetével.

Bátran kijelenthető, hogy az idelátogatók egész évben– motivációtól függően – földön, vízen, levegőben egyaránt szerezhetnek élményt itt-tartózkodásuk idején:

1. KULTÚRA, VALLÁSTURIZMUS, ÖRÖKSÉGTÚRA (Középkori Templomok Útja, Máriapócs Nemzeti Kegyhely, Mária Út, Kastélylátogatások)
2. CSALÁDBARÁT ATTRAKCIÓK (Sóstó Zoo, Kalandpark, Wellness-, gyógy-és élményfürdők)
3. TÚRA, TERMÉSZETJÁRÁS (Alföldi Kéktúra útvonala, kerékpárutak, a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó természetvédelmi területek, tanösvények, vízi túrák.)
4. GASZTRONÓMIA (Pálinkaturizmus, Szilvaút, Böllérverseny, Tirpákfesztivál, Panyolafeszt, Ajaki Lakodalmas és Hagyományőrző Fesztivál)

A Nyírség és a Bereg örökségeinek SWOT-analízise

Kárpátalja helyzetképe

Jogszabályi háttér

A kulturális örökségünk hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrása, a nemzeti és az egyetemes kultúra összetevője.

Ukrajnában a kulturális örökség védelmét törvény szabályozza. A kulturális örökség fogalmát, tárgyát, csoportosítását, szabályozását, finanszírozását és védelmét az Ukrán Alkotmányban, A kulturális örökség védelméről (08.06.2000. №39. 333. cikkely) szóló dokumentum részletezi.

A törvény értelmében a műemlékeket, épített és szellemi örökségünket az állam védi. Ide tartoznak a természeti kincseink, egyes településeink, amelyek máig magukon hordozzák a régmúlt időket, váraink, kastélyaink, templomaink, műemlékeink, hagyományaink és tradícióink, népdalaink, amelyek a közösség számára fontos jelentéssel bírnak.

Az örökségkutatásunk célja is, hogy ezeket az értékeket feltárjuk és bemutassuk.

Kárpátalja földrajzi helyzete

Kárpátalja (ukránul Zakarpatszka oblaszty) Ukrajna legnyugatibb megyéje, székhelye a 112 447 fős (2017-es adatok alapján) lélekszámú Ungvár. Kárpátalja területe 12 752 km², ezzel az ország egyik legkisebb megyéje. A lakosságszám tekintetében a régió az országos rangsor középmezőnyéhez tartozik: 2018. január 1-én a jelenlévő népesség száma 1 258 155 főt tett ki^[1].

Kárpátalja földrajzi fekvésének egyik legfőbb sajátossága, hogy négy országgal is határos: északnyugaton Lengyelországgal, nyugaton Szlovákiával, délnyugaton Magyarországgal, délen pedig Romániával. Ezek mellett északkeleten Ukrajna Lemberg (Lviv) és Ivano-Frankivszk megyéivel szomszédos^[2].

Kárpátalja 83%-a domb- és hegyvidék, csupán 17%-a alföld. Az alföldi terület (Ungi-sík, Beregi-síkság, Ugocsai-sík, Máramarosi-medence) a magyar Alföld északkeleti nyúlványa, mai felszínét a Tisza és mellékfolyóinak eróziós és akkumulációs munkája alakította ki.

Az Északkeleti-Kárpátok kárpátaljai részét alapvetően a flis (homokkő) és a vulkáni vonulat hegységei alkotják^[3].

Az Északkeleti-Kárpátok három nagyobb hegyvonulata a főként homokkőből álló flisövezetbe tartozó Keleti-Beszkidek és a Gorgánok; a flis Poloniák és az Alföldet szegélyező Vihorlát-Gutin vulkánsor a megye középső és keleti részén, valamint a délkeleti részen a Máramarosi-havasok. Utóbbi területén található Ukrajna legmagasabb pontja, a 2 061 méter magas Hoverla (régi magyar nevén Hóvár). A Kárpátok gerincén széles hágók vezetnek át. Legfontosabbak az Ung folyó völgyében az Uzsoki-hágó (889 m), a Latorca völgyében a Vereckei-hágó (841 m), a Fekete-Tisza völgyében a Tatár-hágó (921 m).

Vízrajz

Kárpátalja felszíni és felszín alatti vízkészletekkel egyaránt jól ellátott terület. Folyói a Felső-Tisza medencéjének vízrendszeréhez tartoznak. Legnagyobb folyója a Tisza, amely a Máramarosi hegyekben ered, két ága, a Fekete- és Fehér-Tisza Rahónál egyesül (a fő forráságnak a Fekete-Tiszát tekintik). A Kárpátokban terjedő tarvágások miatt a folyó áradásai egyre gyakrabban okoznak földcsuszamlást és árvizeket (például 1998-ban, 2001-ben). További jelentős folyói a Tarac, a Talabor, a Nagyág, a Borzsa, a Latorca és az Ung. Legnagyobb és legismertebb tava a természetes úton, folyóvölgyet elzáró földcsuszamlással létrejött 7 hektár vízfelületű Szinevéri-tó. A terület nagyon gazdag ásványtartalmú forrásokban, gyógy- és termálvizekben.

Kárpátalja területén napjainkban/jelenleg egy bioszféra rezervátum (Kárpáti Bioszféra Rezervátum), két nemzeti park (a Szinevéri és az Ungi), 49 (állami és helyi jelentőségű) rezervátum, 8 tájvédelmi körzet, több mint 100 természeti emlék és 44 kulturpark található^[4].

Közigazgatásilag Kárpátalja területe eddig 13 járásra oszlott: Beregszászi, Perecsenyi, Huszti, Rahói, Ilosvai, Szolyvai, Munkácsi, Técsői, Nagybereznai, Ungvári, Nagyszőlősi, Volóci, Ökörmezői. A megyében 10 város, 20 város jellegű település (mezőváros, nagyközség), illetve 579 község és kistelepülés található, amely 295 községi tanácshoz (polgármesteri hivatalhoz) tartozik^[5].

A 2019-ben megkezdett közigazgatási reform keretében változik az önkormányzatok és a járások száma Kárpátalján. A július 17-én elfogadott tervezet értelmében hat járás (a Beregszászi, az Ungvári, a Munkácsi, a Huszti, a Técsői és a Rahói járás),^[6] valamint 64 kistérség (hromada) lesz^[7].  A városhálózat gerincét az Alföld-peremi városvonal városai (Ungvár, Munkács, Beregszász, Nagyszőlős) képezik.

Kárpátalja térképe

Demográfia, nemzetiségi összetétel és vallás

Ukrajna lakosságának 2,7%-a (1242,6 ezer fő) él Kárpátalján. Népességszámát tekintve a megye a 17. helyet foglalja el Ukrajna területi egységei között. Népsűrűsége 97,3 fő/ km², mely érték meghaladja az országos átlagot (76fő/km²). A lakosság egyenetlenül helyezkedik el a megye területén^[8].

Ukrajnában legutóbb 2001. december 5-én tartottak hivatalos népszámlálást, mely szerint a kárpátaljai lakosság nagy részét az ukránok tették ki (80,5%). A második legjelentősebb népcsoport a magyar volt, 151 516 fővel (12,07%). Ukrajnában összesen 156 600 magyar él, ebből a többség (96,75%) Kárpátalján^[9].

A kárpátaljai magyarság közel kétharmada vidéken, döntően falvakban él. Összesen 78 magyar többségű falu és 2 ún. városi típusú település (Bátyú és Tiszaújlak) található a területen^[10].

A magyar kisebbség Kárpátalján elsősorban a magyar-ukrán határ mentén, a határtól számított 20 kilométeres sávban él. Ez a terület Huszttól egészen a Tisza forrásvidékéig terjed. Jelentősebb számú magyarság már csak az egykori máramarosi királyi városokban – Huszton, Técsőn, Visken, Aknaszlatinán és Rahón – van. Szintén jelentős számú magyar él a két nagyváros, Ungvár és Munkács területén is. A nagyvárosok közül egyedül a magyarság központja, Beregszász tartotta meg – igaz, csak relatív – magyar többségét (48%). A magyarság száma 1920 óta folyamatosan csökken. Demográfiailag a magyarság asszimilációja nem gyors.

A vegyes házasságok itt is jelen vannak, de asszimiláló hatásuk nem érvényesül olyan mértékben, mint akár a szlovéniai – muravidéki – magyarok esetében. A kárpátaljai magyarság körében a főbb problémát a születésszám erőteljes visszaesése és a halálozások számának növekedése okozza. Jelentős probléma a népesség elöregedése is^[11].

A nemzetiségi sokszínűséghez hasonlóan Kárpátalja sajátos vonásai közé tartozik a változatos vallási összetétel. Kárpátalja vallási megoszlásáról nincsenek hivatalos statisztikai adatok, mivel a népszámlálás kérdései erre nem térnek ki, és az egyházi felekezetek sem publikálnak ilyen adatokat.

A rendelkezésre álló információk alapján elmondható, hogy a vidék legbefolyásosabb vallási felekezete a görögkeleti (más néven ortodox vagy pravoszláv). Az ukránok kétharmada, az oroszok nagyobb része és a románok egy része is az egyházak tagja.  A görögkatolikus egyház hívei között magyarok is vannak (a kárpátaljai magyarok 9%-a), valamint a románok körében is elterjedt e vallás.

Kárpátalján a református vallást „magyar vallásként” tartják számon és becslések szerint több ezren tartoznak soraiba. A magyarságon kívül a cigányság egy része is a református vallást gyakorolja. A kárpátaljai reformátusok zöme a síkvidéki területeken él, itt találhatóak a legnagyobb református gyülekezetek is: Nagydobrony (4900 fő), Beregszász (3100 fő), Visk (3100 fő).

A római katolikus vallás híveinek számát tekintve csak a negyedik helyet foglalja el. A 40 000 hívő nagyobb része magyar, a kárpátaljai magyarság 21%-a római katolikus. A magyarokon kívül a szlovákok, románok és ukránok is gyakorolják ezt a vallást.

A történelmi egyházak mellett több „új”, kisebb egyház is jelen van a megyében (baptisták, szombatisták, adventisták), de híveik számáról nincs megbízható becslés. A rituális közegnek köszönhetően kevés az ateista (4–5%), de a felekezet nélküliek aránya is alacsony 10–20%^[12].

Gazdaság és a munkaerő-piaci helyzet

A mai Kárpátalja területe nem tartozik a fejlett gazdasági területek közé. Ez egyrészt sajátos domborzati viszonyainak, másrészt periferikus helyzetének tudható be – bármelyik országhoz is tartozott a múltban, mindig távol helyezkedett el a központtól. Jelenlegi fővárosától, Kijevtől is több mint 700 km-re fekszik.

A Szovjetunió széthullását, az erőltetett, nagy területeken széttelepített nehézipar és ipar összeomlását, valamint a rendszer teljes leállását követően csak a 21. század első éveiben indult meg ezen a vidéken a gazdasági növekedés. Átalakult Kárpátalja gazdaságának szerkezete és a korábban vezető szerepet betöltő ipar helyét a szolgáltató szféra vette át^[13].

Az infrastruktúra fejlesztése, különösen a közúthálózat állapotának javítása a turizmus (és szinte valamennyi gazdasági ágazat) fejlesztése szempontjából sarkalatos kérdés. Negatív tényező turisztikai szempontból az országhatárok átjárhatóságának problémája, mely kérdés mind az ukrán, mind a szomszédos európai országok részéről sürgős orvosolásra szorul.

A megye kedvezőbb gazdasági és idegenforgalmi jövőjének alakulása sok tekintetben Kárpátalja munkaerő-ellátottságán is múlik. Kárpátalja az ország keretein belül is az erős munkaerő-felesleggel rendelkező megyék közé tartozik. A munkanélküliségi ráta kereken 10%-ot tesz ki. A fő probléma azonban a rejtett munkanélküliség. Sokan elvándorolnak Kárpátaljáról. A lakosság munkavállalási célú migrációjának fő célállomásaiként Csehországot, Szlovákiát, Lengyelországot, Oroszországot, újabban Nyugat-Európa államait említhetjük^[14].

Összességében elmondható, hogy Kárpátalja gazdag kulturális örökséggel rendelkezik, amelyet érdemes lenne a turisztikai fejlesztések perspektívájából számba venni és bemutatni. A turizmus fejlesztése számos előnnyel járna a régióban, mindenekelőtt csökkenthetné a munkavállalási célú migrációt és az elvándorlás mértékét. Vallásturisztikai szempontból is vonzó a vidék, ha valaki olyan szempontból keresi fel, amelyek célja a vallási, szakrális műemlékek meglátogatása, vallási rendezvényen való részvétel, zarándoklat vagy lelkigyakorlat. Az egyes vallási felekezetek sajátságos, Kárpátaljára jellemző kulturális és építészeti hagyatékkal rendelkeznek.

Az épített és szellemi örökségeink, kulturális kincseink, természeti értékeink, a közösségi rendezvények és a fesztiválok mind a turizmus fejlődését szolgálhatják, ezzel új munkahelyeket teremtve az itt élő embereknek. A lehetőségek és a célok számbavétele mellett azonban fontos rámutatnunk azokra a hiányosságokra, amelyek lassítják a turizmus fejlesztését. Komoly nehézséget jelent, hogy jelenleg nincs sem országos, sem pedig kárpátaljai egységes turisztikai adatbázis, a műemlékeket nem felügyelik, illetve jelentős részük magánkézben van, így nincs átfogó képünk a turizmus valódi helyzetéről.

Kárpátalja örökségeinek SWOT-analízise

Összegzés

Az örökségkutatás során 150 örökségpont bemutatása történt meg, melyek listáját összefoglalónk mellékleteként csatoljuk.

Egyértelműen kijelenthető, hogy a bemutatott régiók látnivalókban, kulturális és épített örökségek, természeti értékek vonatkozásában rendkívül gazdag területek.

A régiók településszerkezetét tekintve megállapítható, hogy kisvárosias, vidékies jellegű tájegységekről beszélhetünk. A megyei jogú városok kivételével nélkülözik a nagyvárosok fejlett infrastruktúráját, a szálláslehetőségek, a vendéglátóegységek (éttermek, szórakozóhelyek, kávézók stb.) széles választékát. E fejlettséggel szemben a „vidék” élhető, lég-és zajszennyezettségtől kevésbé terhelt környezetet biztosít és pihentető körülményeket nyújt a vendégek számára, mely tényezők a turizmussal, falusi szálláshelyszolgáltatással foglalkozók számára jelentenek előnyt.

A személyes találkozók, beszélgetések során felszínre kerültek azok a problémák, kockázatok, továbbá azok a kiaknázatlan lehetőségek, melyek a kultúra, turizmus, vendéglátás területén tevékenykedőket jellemzik és adott esetben megoldásra várnak. Sok esetben találkoztunk elhanyagolt, anyagi lehetőségek hiányában időszakosan látogatható attrakcióval, de a legnagyobb gond a szakértelem hiánya.

A gazdasági verseny megköveteli az állandó jelenlétet a média különböző platformjain, hiszen a mai kor embere az internetről tájékozódik. Ha a vállalkozás, attrakció nincs jelen a világhálón, akkor nincs is. Nem elegendő továbbá egy-egy célpont vonzóvá tétele, naprakész információkra, komplex szolgáltatásokra, programcsomagokra van szükség ahhoz, hogy a turista számára tartalommal tölthessük meg a kikapcsolódásra szánt időt.

A tapasztalatok – régióktól függetlenül – azt mutatják, hogy egyértelműen kiugrási lehetőséget jelent a munkaerőpiac területén a turizmus fejlesztése.

Összhangban a projekt elsődleges céljával „a résztvevő három kulturális szervezet együttműködésének erősítése az idegenforgalom-központú kulturális termékek fejlesztése terén, hozzájárulva a régió lakosságának társadalmi, gazdasági fejlődéséhez és jólétéhez” megfogalmaztuk a tervezett fejlesztés pozitív hatásait a gazdaság, a munkahelyteremtés, a helyi közösségek vonatkozásában.

A gazdasági szereplők – helyi lakosok, vállalkozások, szálláshelyszolgáltatók, attrakciót üzemeltetők, beszállítók – számára bevételt generál, munkahelyeket teremthet, illetve őrizhet meg, továbbá javítja az itt élők életminőségét.

A települések tekintetében közösséget épít, lehetőséget teremt a turizmusba történő bekapcsolódásba, beleszólást enged a turisztika szereplőinek a helyi döntések előkészítésébe, és meghozatalába. Hozzájárul a helyi értékek védelméhez, tovább örökítéséhez.

A turisták a helyiek személyes közreműködésével élményeket szereznek, bepillantást kaphatnak a helyiek életébe, majd elégedettségüket megosztják környezetükkel, jóhírét viszik a településekről, régiókról, és kialakul egy bizalmi viszony a helyiek és a látogatók, vendégek között.

Az ismeretek birtokában körvonalazódott egy fejlesztési irány:

egyesületeinkkel szeretnénk elérni, hogy a Bodrogközben és az Ung vidékén (Szlovákia) a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (Magyarország), Kárpátalján (Ukrajna), ezeket a desztinációkat valóban meglátogassák a turisták. Ne csak különböző internetes felületeken létezzen gasztro-, vallási- vagy örökségturizmus, tematikus útvonal, hanem a térség egyéb attrakcióival kiegészülve egy vonzó desztináció legyünk.

A meglévő helyi tematikus útvonalak mellé újabbak – valamennyi régiót magában foglaló – létrehozásával bővíthető a kínálat. Tudjuk, hogy a turisztikai attrakciók, vagy egy-egy esemény reklámozása, népszerűsítése önmagában nem elegendő. Komplex kínálatot kell a vendég elé tárni ahhoz, hogy emelkedhessen a vendégéjszakák száma, a vendég időről időre visszatérjen, elégedettségével új látogatókat generáljon és vigye hírét szolgáltatásainknak, térségünknek.

Az igazi feladat tehát a működtetés, a hosszú távú fenntartás. Ehhez azonban a szálláshely-üzemeltetés, vendéglátás, marketing területén képzett szakemberekre van szükség.

[1] Az Ukrán Állami Statisztikai Hivatal adatai alapján. http://www.ukrstat.gov.ua/

[2] Berghauer Sándor. Fodor Gyula. Gönczy Sándor. Karmacsi Zoltán. Lontai-Szilágyi Zsuzsanna. Sass Enikő. Tarpai József. Tóth Attila. A kárpátaljai magyarság turizmusfejlesztési stratégiája. Gáborprint, Beregszász 2019.

[3] Hajdú-Moharos József. Fehéroroszország, Ukrajna, Moldávia: Kárpátalja leírása: Fölrajzi vázlat. Balaton Akadémia, 1995.

[4] Dr. Tóth Antal. Magyarország és a Kárpát-medence regionális társadalomföldrajza. (In: https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0038_foldrajz_TothAntal/ch01s37.html)

[5] Zubánics László. A kárpátaljai magyarság szülőföldjén való megmaradása elsősorban gazdasági fejlesztésekkel oldható meg. //A kárpátaljai magyarság a 21. században. Esszék, tanulmányok. Magyar Szemhatár, Nap Kiadó, Budapest 2018

[6] Tóth Dominika. Hat járást hagytak jóvá Kárpátalján. Kárpátalja.ma https://karpatalja.ma/karpatalja/kozelet/hat-jarast-hagytak-jova-karpataljan/

[7] Decentralizáció hivatalos oldala.  https://decentralization.gov.ua/areas/0312

[8] Az Ukrán Állami Statisztikai Hivatal. http://www.ukrstat.gov.ua/

[9] MOLNÁR József – MOLNÁR D. István: Kárpátalja népessége és magyarsága a 2001. évi ukrajnai népszámlálás hozzáférhető eredményeinek tükrében. in.: GYURGYÍK László – SEBŐK László (szerkesztés): Népszámlálási körkép Közép-Európából 1989-2002. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2003.

[10] Berghauer Sándor. Fodor Gyula. Gönczy Sándor. Karmacsi Zoltán. Lontai-Szilágyi Zsuzsanna. Sass Enikő. Tarpai József. Tóth Attila. A kárpátaljai magyarság turizmusfejlesztési stratégiája. Gáborprint, Beregszász 2019.

[11] Gyémánt Richárd, Katona Tamás, Pólay Elemér Alapítvány. Demográfia. (In: https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_547_Demografia/ch14s04.html#ftn.id575669)

[12] Berghauer Sándor. Kárpátalja turizmusa. Beregszász, 2012.

[13] U.o.

[14] Berghauer Sándor. Fodor Gyula. Gönczy Sándor. Karmacsi Zoltán. Lontai-Szilágyi Zsuzsanna. Sass Enikő. Tarpai József. Tóth Attila. A kárpátaljai magyarság turizmusfejlesztési stratégiája. Gáborprint, Beregszász 2019.

Örökségpontok listája