Tuzsér, Ady Endre u. 2., Tuzsér Kassai körzet 4623, Szlovákia
Deregnyői Lónyai kastély
Deregnyő a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, Nagykapostól 11 km-re északnyugatra. Nevezetes a faluban álló klasszicista stílusú Lónyai kastélyáról.
A jelenlegi kétszintes L-alakú kastélyt a Lónyay család 1812-ben építette. A kastély érdekessége az, hogy míg a park felőli részén kétszintes, az utcára néző oldala egyszintes. A szebb időket látott hatalmas épületben működik ma az alapiskola. 1944-ben itt állt a szovjet láger, innen hurcolták el a környék magyar férfiait, melyre emléktábla figyelmeztet az épület külső falán.
A kastély története
1730-ban házasság útján Deregnyő új ura Lónyay Ferencz lett, így Deregnyő ettől kezdve a Lónyayak birtoka. Az 1831-ben kirobbant kolerajárvány megszakította a község fejlődését. Az 1870-es évekig mezővárosi címet viselt.
A település leghíresebb szülötte Gróf Lónyay Gábor (Deregnyő, 1805– Teplice, 1885), magyar politikus, országgyűlési képviselő, mezőgazdasági szakíró, az Országos Gazdasági Egyesület alapítója.
1817-ben Ung megye főispánja és a Tiszáninneni református szuperintendenciának és a sárospataki főiskolának főgondnoka lett. Kazinczy Gábor politikus sógora és barátja volt, akinek nővérét, Kazinczy Ottiliát vette feleségül. Ennek révén került összeköttetésbe az irodalommal és annak hazai alakjaival, akiket gyakran látott vendégszerető asztalánál. Kossuth Lajosnak fiatal korában pártfogója, és szükség esetén családjának hű segítője volt, ő vezette be a fényes tehetségű, de szegény sorsú ifjút az országgyűlési körökbe és a nagybefolyású tekintélyes hazafiak társaságába.
1830-ban a gróf visszavonult, hivatalától megvált és Deregnyőn gazdálkodott. 3400 hold földterületen folyt a mezőgazdasági munka. Az akkori korhoz viszonyítva modern földművelést folytattak. Kiterjedt erdő tartozott a birtokhoz. A birtokon a földművelés mellett állattenyésztéssel is foglakoztak. Főleg szarvasmarhát, baromfit, pekingi kacsát és pulykát tenyésztettek. 1830-ban elkezdett lovakat is tenyészteni.
Lónyai Gábor nejét 1883. december 5-én elvesztette. Ez és egyetlen Ödön fiának korai halála megtörte. 1885. augusztus 5-én hunyt el a teplitzi fürdőben, ahol szívszélütés okozta halálát.
A gróf terjedelmes könyvtárral és levéltárral rendelkezett (27 000 kötet). Ebből kifolyólag a kastélyban nagyon sok vendég, köztük sok irodalmár, színész, politikus és tudós is megfordult. Könyveit szívesen kölcsönözte nemcsak nemesi családoknak, de szolgálóinak és a falu lakosainak is. Felvilágosult gondolkodása révén nagyban hozzájárult környezete színvolanának fejlődéséhez. Szívén viselte a falu sorsát, így az oktatást is.
1835-ben Lónyay Gábor tervei alapján új iskolát kezdtek építeni, melyet 1847-ben fejeztek be.
Mivel a Lónyay család mélyen református vallású volt, így nagyon sok református család költözött a faluba. Gábor édesapja megkezdte a ma is álló, monumentális klasszicista stílusú református templom építését, melyet 1836-ban fejeztek be.
A kastély körül gyönyörű parkot alkítottak ki, melyben különleges növények kaptak helyet.
1881-ben a Lónyay család felépíttette a református templom mögött található családi sírboltot. A sírbolt fölött kialakítottak egy kisebb katolikus kápolnát is a család katolikus ága részére.
A 19. század végén ménesbirtok, sajtgyár, kosárfonó- és fafeldolgozó üzem is működött a községben.
Lónyay Ödön (Bodrogolaszi, 1834 – Deregnyő, 1885) nagybirtokos, és felesége Pázmándy Vilma házasságából 4 gyermek született: Gábor, Elemér, Sarolta és Vilma. Gábor, az idősebb fivér átvette a gazdálkodás irányítását a család deregnyői birtokán. Öccse, Elemér diplomáciai pályára lépett és feleségül vette Stefánia belga királyi hercegnőt, Rudolf trónörökös özvegyét. Elemér sűrűn látogatott haza Deregnyőbe feleségével, Stefánia belga királyi hercegnővel.
Lónyay Gábornak két lánya született, akik közül az egyik fiatalon meghalt. Másik lánya, Mária Lujza itt nevelkedett Deregnyőben. Ők voltak a deregnyői kastély utolsó tulajdonosai egészen a második világháborúig, amikor az orosz hadsereg bevonulásakor el kellett hagyniuk a kastélyt.
Lónyay kaštieľ v Drahňove
Drahňov sa nachádza 11 km severozápadne od Veľkých Kapušian. Je známa o svojej kultúrnej pamiatke o Kaštieli Lónyayovcov postavenom v klasicistickom slohu.
Kaštieľ s pôdorysom písmena L bol postavený rodinou Lónyay v roku 1812. Zaujímavosťou kaštieľa je, že stavba je smerom do záhrady dvojpodlažná, k ceste prízemná. V obrovskej budove dnes sídli základná škola. V roku 1944 tu bol ruský láger, odkiaľ mužov maďarskej národnosti z okolia násilne odvliekli a na čo upozorňuje aj pamätná tabuľa na vonkajšej strane budovy.
História kaštieľa
V roku 1730 novým pánom Drahňova sa vďaka sobášu stal Ferencz Lónyay. Od toho času sa Drahňov stáva panstvom Lónyayovcov. Najznámejší z nich bol Gróf Gábor Lónyay (Drahňvo, 1805 – Teplice, 1885), maďarský politik, člen parlamentu, poľnohospodársky odborný spisovateľ, zakladateľ Národného hospodárskeho združenia.
V roku 1817 sa stal hlavným pánom župy Ung a hlavným strážcom reformovaného superintendenta od Tisy sem a kolégia v Šárošpataku. Bol švagrom a priateľom politika Gábora Kazinczyho, koho sestru, Otíliu Kazinczy si vzal aj za manželku. Vďaka tomu sa oboznámil s literatúrou a významnými spisovateľmi, ktorých viackrát pohostil aj vo svojom dome. Bol patrónom mladého Lajosa Kossutha a taktiež on ho zaviedol do parlamentných kruhov a do spoločnosti vplyvných vlastencov.
V roku 1830 sa gróf stiahol na svoje panstvo v Drahňove, kde hospodáril. Poľnohospodárske práce sa uskutočňovali na 3 400 akroch pôdy s modernými pracovnými metódami. Popri poľnohospodárstve sa zaoberali aj chovom rôznych domácich zvierat (hovädzí dobytok, hydina, pekingské kačice, moriaky, kone).
Smrť manželky a ich jediného syna ho zlomila. Umrel 5. augusta 1885 v kúpeľoch v Tepliciach.
Gróf vlastnil rozsiahlu knižnicu (27 000 kníh) odkiaľ radi si zapožičiavali knihy hostia, herci, politici, vedci ale taktiež aj jednoduchý sluhovia a ostatný obyvatelia dediny. Svojím osvieteným myslením značne prispel k rozvoju svojho prostredia. Vo svojom srdci niesol osud dediny ako aj vrátane vzdelávania.
V roku 1835 sa začala výstavba školy podľa plánov Gábora Lónyayho, ktorá bola dokončená v roku 1847.
Keďže rodina Lónyayovcov bola hlboko reformovaná, do rodiny sa presťahovalo viacero reformovaných rodín. Otec grófa začal so stavbou monumentálneho reformovaného kostola v klasicistickom štýle, ktorý bol dokončený v roku 1836.
Okolo kaštieľa vytvorili nádherný park, kde boli vysadené jedinečné rastliny.
V roku 1881 postavili Lónyayovci rodinnú hrobku za reformovaným kostolom. Nad hrobkou bola postavená aj menšia katolícka kaplnka pre katolícku vetvu rodiny.
Na konci 19. storočia bol v obci žrebčín, syráreň, košikárstvo a drevospracujúci závod.
Z manželstva grófovho syna Ödöna Lónyayho (Bodrogolaszi, 1834 – Drahňov, 1885) a Vilmy Pázmándi sa narodili štyri deti: Gábor, Elemér, Sarolta a Vilma. Najstarší z nich, Gábor, prevzal riadenie rodinného statku v Drahňove. Jeho brat, Elemér, bol diplomatom a oženil sa s Belgickou princeznou Stefániou, vdovou následníka trónu Rudolfa. Obaja boli častými návštevníkmi Drahňova.
Gábor Lónyay mal dve dcéry, z ktorých jedna ešte mladá zomrela a druhá, Mária Lujza vyrastala v Drahňove. Oni boli poslednými majiteľmi drahňovského kaštieľa až kým kvôli druhej svetovej vojny, po vpáde ruskej armády, museli opustiť kaštieľ.
Lónya Castle in Drahňov (Deregnyő)
Drahňov is located on the Slovak-Hungarian language border, 11 km northwest of Veľké Kapušany. The village is famous for its Classicist-style Lónyai castle.
The current two-storey L-shaped castle was built by the Lónyay family in 1812. The interesting thing about the castle is that while it is two-storey on the park side, the street-facing side is single-storey. The elementary school is in the building of the castle, a huge building that has seen better times in the past. In 1944, the Soviet camp stood here, from where the Hungarian men of the area were deported to labour camps, to which a plaque warns on the outer wall of the building.
The history of the castle
In 1730, through a marriage, Ferencz Lónyay became the new lord of Drahňov, so Drahňov became the property of the Lónyay family from then on. The cholera epidemic that erupted in 1831 interrupted the development of the village. Until the 1870s, it bore the title of market town.
The most famous native of the settlement was count (gróf) Gábor Lónyay (Drahňov, 1805– Teplice, 1885), Hungarian politician, Member of Parliament, agricultural writer, founder of the National Economic Association.
In 1817 he became the chief lord of Ung county and the chief curator of the Reformed Superintendent of Tiszáninnen and the College of Sárospatak. He was the brother-in-law and friend of politician Gábor Kazinczy, he married his sister, Ottilia Kazinczy. Through this, he was connected to literature and its domestic figures, whom he often saw at his hospitable table. He was a patron for the young Lajos Kossuth and, if necessary, a faithful helper to his family too, he introduced him, the brilliantly talented but poor young man to parliamentary circles and to the company of influential patriots.
In 1830 the count retired, resigned and started farming in Drahňov. Agricultural work was carried out on 3,400 acres of land. Compared to the time, modern farming was practiced. An extensive forest belonged to the estate. In addition to farming, the estate was also used for animal husbandry. Mainly cattle, poultry, Peking duck and turkey were bred. He also started breeding horses in 1830.
Gábor Lónyai lost his wife on December 5, 1883. This and the early death of his only son Ödön broke him. He died on August 5, 1885, in Teplice Bath of a heart attack.
The Count had an extensive library and archives (27,000 pieces). As a result, many guests, including many writers, actors, politicians and scholars visited the castle. He gladly lent his books not only to noble families, but also to his servants and the inhabitants of the village. Through his enlightened thinking, he greatly contributed to the development of the quality of his environment. In his heart he bore the fate of the village, including education.
In 1835, according to the plans of Gábor Lónyay, the construction of a new school began, which was completed in 1847.
As the Lónyay family was deeply Reformed, so many Reformed families moved to the village. Gábor’s father began the construction of a monumental Reformed church in the monumental Classicist style, which was completed in 1836.
A beautiful park was created around the castle, which housed special plants.
In 1881, the Lónyay family built the family tomb behind the Reformed church. Above the tomb, a smaller Catholic chapel was also built for the Catholic branch of the family.
At the end of the 19th century, there was a stud farm, a cheese factory, a basket weaving and wood processing plant in the village.
Ödön Lónyay (Bodrogolaszi, 1834 – Drahňov, 1885) a landowner and his wife Vilma Pázmándy had 4 children: Gábor, Elemér, Sarolta and Vilma. Gábor, the older brother, took over the management of the family’s estate in Drahňov. His younger brother, Elemér, took up a diplomatic career and married the widow Belgian Princess Stefania, her husband was heir to the throne, Rudolf. Elemér frequently visited his home in Drahňov with his wife, Stefania.
Gábor Lónyay had two daughters, one of whom died young. Her other daughter, Maria Lujza, grew up here in Drahňov. They were the last owners of the castle in Drahňov until the World War II, when they had to leave the castle when the Russian army invaded.
Forrás:
https://ma7.sk/tajaink/a-lonyayak-oroksege
Balogh Eleonóra: Gróf Lónyai Gábor kastélya c. előadása, mely elhangzott 2020. június 29-én, Deregnyőn