Ukrajnában, ezen belül Kárpátalján nincs megfelelően kiépítve a fogyatékossággal élők számára segítséget nyújtó szociális háló. Az ilyen gyermekek oktatáshoz, az alapvető egészségügyi és szociális szolgáltatások igénybevételéhez való hozzáférése nem megfelelő. A sajátos nevelési igényű gyerekek száma növekszik, azonban az integráció az iskolarendszer hiányosságai miatt nem hatékony. A fogyatékossággal élő gyermekek támogatási formái nem személyre szabottak. A szülők esetenként anyagi nehézségek vagy a gyermek állapotának súlyossága miatt nem tudják vállalni a fogyatékossággal élő gyermekük otthoni gondozását. Ebben igyekszik speciális módon segíteni a Mezővári és Nagyborzsova között található Nefelejcs Rehabilitációs Központ, amely 2014-ben nyitotta meg a kapuit.
Az elmúlt héten a központ munkatársai egyedülálló programot szerveztek az intézmény fiataljainak. A változatos, élményekben gazdag hétről, illetve a központ jelenlegi életéről Zán Fábián Juditot, az intézmény programigazgatóját kérdeztük.
– Februárban 67 gyerek járt az intézménybe és vett részt a csoportos vagy individuális foglalkozásokon. A háború kitörésével szinte szétesett minden, sokan kerültek nehéz helyzetbe – köztük a munkatársaink is −, s volt, aki külföldre kényszerült. Ám örömmel mondhatom, hogy többen közülük már visszatértek. Teljesen át kellett szervezni az intézmény életét. Mi is befogadtuk a menekült, szorult helyzetben lévő családokat, akik egészen húsvétig nálunk tartózkodtak. A szakmai munkánk csak az ünnep után indult újra. Sajnos buszsofőrünk is csak egy van, egy női kolléga vállalta el ezt a feladatot. Ezért nagyon nehéz megoldani az intézményben a programnapokat, hiszen nem tudjuk teljes mértékben biztosítani a gyerekek szállítását. Mindezeket eleinte a tavaszi újraindulásunkkor, még az üzemanyaghiány is tetőzte. A gyerekek létszáma is csökkent, körülbelül 40%-kal kevesebb gyerek jár most az intézménybe. A bejutás nehézkes jelenleg. Csak a környéken lakó gyerekeknek tudjuk biztosítani a buszos szállítást.
– Ezeknek a családoknak vagy szülőnek nagyon nehéz megoldani, hogy a nap 24 órájában gondoskodjanak a fogyatékkal élő gyermekükről, és még valamilyen módon el is tudják tartani a családjukat, ezért többen közülük jelenleg külföldön tartózkodnak. Akik itthon maradtak, és meg tudják oldani a bejutást, élnek a lehetőséggel – meséli tovább a programigazgató.
– Eddig főként a nagycsoportunk működött, vagyis közülük jöttek a legtöbben. Augusztus 1-től szabadságon vagyunk, ez idő alatt megpróbálunk még egy buszsofőrt találni, hogy szeptembertől ismét biztonságban jöhessenek a foglalkozásokra a gyerekek.
– A szünidő előtti utolsó hét igencsak változatosra sikeredett.
– Igen, a Magyar Református Szeretetszolgálat támogatásával egy egész hetes kiránduláson, ún. napközis-táboros alkalmakon vehettek részt a fiataljaink. Így július utolsó hetét színessé, érdekessé, változatosabbá tudtuk tenni számukra. Hétfőn két busszal érkeztünk meg a jánosi Dinó Parkba, amelynek tulajdonosa a 28 fős társaság számára ingyen belépőket biztosított. A délután pedig beregszászi fagyizzással, sétálással telt. Kedden a Perényi Kultúrkúriában folytattuk programunkat, részt vettünk egy kézműves-, hagyományőrző, népzenei foglalkozáson. A gyerekek citeráztak, táncoltak, énekeltek, kézműveskedtek, kipróbálták a játszóteret, sőt, még labdacsörögét is sütöttek. Hatalmas élmény volt ez a számukra – tette hozzá Zán Fábián Judit.
– Szerdán a strandolás következett az Alexandria Vendégház jóvoltából. Ide főleg a kisebbeket vittük, mivel a nagyok már korábban részt vettek egy hasonló programon, Beregdédában. A fürdőzés egészen délután 5 óráig tartott, nagyon élvezték a gyerekek a vizet. Csütörtökön ellátogattunk a Mustangba, ahol megtekintettük a testépítő konditermet, a gyerekek kipróbálták a gépeket, minden kérdésükre választ kaptak az edzőterem vezetőjétől, megnézték a lovakat, majd közös ebéddel, illetve fagyizzással zárult a délután. Pénteken a mozgás és a sport került előtérbe. A Nefelejcs területén különböző akadály-, ügyességi pályákat készítettünk elő a gyerekeknek. A napot, illetve a hetet szalonna- és pizzasütéssel zártuk.
Az intézménybe jelenleg 44 gyerek jár csoportos, illetve egyéni foglalkozásokra. Zán Fábián Judit abban bízik, hogy meg tudják oldani azoknak a gyerekeknek a beutaztatását is, akiknek a szülei most ezt nem tudják biztosítani. Ehhez most elsősorban olyan buszsofőrt keresnek, aki egy héten legalább két napot tud vállalni és felelősen végzi a munkáját. Ha ez sikerülne, akkor a hét minden napján részt tudnának venni a gyerekek a foglalkozásokon.
Nagyon nehéz a jelenlegi helyzet. Mi is megpróbáljuk segíteni a családokat élelmiszercsomagokkal, bármit, amit kapunk, küldjük is tovább oda, ahol szükség van rá. Nekünk is vannak nehéz napjaink az intézményben, de az apró örömök mindig előre visznek bennünket. Nem tudjuk, hogy a jövőben mi vár ránk, ám bízunk benne, hogy Isten megkönyörül rajtunk és velünk marad – zárta gondolatait a központ programigazgatója.
Dankai Péter
Forrás: karpataljalap.net