Az izai kosár(fonás)/Плетіння кошиків, с. Іза/Basket weaving in Iza

Iza, Zakarpattia Oblast, 90436, Iza Kárpátalja Huszti járás 90436, Ukrajna


Az izai kosár(fonás)

A kárpátaljai ember, ha fonott kosarat, fonott kerti bútort lát, Iza településre asszociál.  És nem téved sokat. A gyönyörű fonott termékeket ma is ezen a Huszt melletti ruszin-ukrán településen, Izán készítik.

A kosárfonás és vesszőhajlítás már ősidők óta ismert mesterség. A magyarság körében is elterjedt volt, főként a földműveléssel és az állattenyésztéssel foglalkozó emberek körében. Az állattartással foglalkozók vesszőből karámot, kerítést, terménytárolókat, tyúkültető kosarat, kocsi kasokat, méhkasokat, a növénytermesztéssel foglalkozók szedőedényeket, gabonatárolót, a szőlősgazdák szüretelőkosarakat kötöttek.

A termékek sokfélesége máig megmaradt. Nemcsak használati eszközök, kisebb tárgyak készülnek vesszőből, hanem egész bútorokat, ágyneműtartókat stb. is fonnak a mesterek.

A kosárfonás egyik alapja a fűzfavessző. Hajlékonysága miatt a legalkalmasabb a kisebb és nagyobb tárgyak elkészítéséhez. Izán egy múlt század eleji füzes ültetvény biztosította egykor a szükséges alapanyagot. Ma azonban olyannyira megsokszorozódott a kosárfonók száma, és a kereslet a termékek iránt, hogy a meglévő ültetvény nem elegendő. A helyiek így a közeli és távolabbi folyópartokról szerzik be a vesszőket. Minden „mesterember” magának szerzi be, szállítja haza az alapanyagot, melyet felhasználás előtt megmunkál. A vesszőket hatalmas üstökben, kötegekben főzik, majd hántolják. Januártól-februártól kezdődik a vesszők fonása.[1] A vesszőfonás ismerete Izán nemzedékről nemzedékre száll, a gyerekek már háromévesen megismerkednek az alapokkal.

A kosárfonás amellett, hogy a helyiek kereslet-kiegészítése, a falu szimbólumává vált. A falutábla mellé is egy jelképes fonott kosár került.[2] Az ősi mesterség ma a vidék egyik látványossága, turisták számára igazi kuriózum. Nem véletlen tehát, hogy szinte valamennyi, a külföldi turistáknak készült kárpátaljai programba bekerült a falu látogatása és az emléktárgyak, „szuvenírek” vásárlása is.

 

 

[1] Iza, a kosárfonók hazája. (In: http://www.karpatutazo.hu/latnivalok/egyeb-latnivalok/iza-huszti-jaras/iza-kosarfonok-hazaja)

[2] Kárpátalja ma: Izai kosárfonó asszonyok. (In: https://karpatalja.ma/sorozatok/karpatalja-ma/karpatalja-ma-izai-kosarfono-asszonyok/)

Плетіння кошиків, с. Іза

Закарпатець, побачивши плетений кошик, плетені садові меблі, асоціює їх з селом Іза. І не дуже помиляється. У цьому русинсько-українському селі неподалік Хуста досі виготовляють красиві плетені вироби.

Плетіння кошиків і обробка лози відомі з давніх часів. Вони були поширені і серед угорців, переважно серед людей, які займалися землеробством і тваринництвом. Останні виготовляли з лози хліви, огорожу, сховища для зерна, кошики для курей, вулики, землероби – контейнери для збору врожаю, для зберігання зерна, а винороби – кошики для винограду.

Різноманітність виробів збереглася до наших днів. З лози майстри виготовляють не тільки посуд, дрібні предмети, а й цілі меблі, скрині для постільної білизни тощо.

Однією з основ плетіння кошиків є вербовий очерет. Завдяки своїй гнучкості він найкраще підходить для виготовлення як менших, так і великих предметів. В Ізі колись сировину для цього ремесла забезпечувала плантація верби початку минулого століття. Проте на сьогодні кількість майстрів і попит на продукцію зросли настільки, що існуючої плантації не вистачає. Таким чином, місцеві жителі збирають лозу з найближчих і більш віддалених берегів річок. Кожен «майстер» заготовляє собі, доставляє додому сировину, яку обробляє перед використанням. Лозу варять у величезних каструлях і пучках, а потім очищають від шкірки. Плетіння лози починається в січні-лютому.[1] Майстерність плетіння передається з покоління в покоління, а з основами ремесла дітки знайомляться вже в три роки.

Плетіння кошиків, окрім того, що доповнювало прибуток місцевого населення, стало символом села. Біля знаку села зображено і символічний плетений кошик.[2] Стародавнє ремесло сьогодні є однією з визначних пам’яток краю, справжньою цікавинкою для туристів. Тому не випадково, що майже всі закарпатські програми для іноземних туристів передбачають відвідування села та придбання сувенірів.

[1] Iza, a kosárfonók hazája. (Іза, батьківщина плетіння кошиків) (In: http://www.karpatutazo.hu/latnivalok/egyeb-latnivalok/iza-huszti-jaras/iza-kosarfonok-hazaja)

[2] Kárpátalja ma: Izai kosárfonó asszonyok. (Майстри плетіння кошиків з Ізи) (In: https://karpatalja.ma/sorozatok/karpatalja-ma/karpatalja-ma-izai-kosarfono-asszonyok/)

 

Basket weaving in Iza

A transcarpathian, seeing a wicker basket, wicker garden furniture, associates them with the village of Iza. In this Ruthenian-Ukrainian village near Khust, beautiful wickerwork is still made.

Basket weaving and vine trimming have been known since ancient times. They were also common among Hungarians, mainly among people engaged in agriculture and animal husbandry. The latter made barns, fences, grain storages, baskets for chickens, beehives, farmers made containers for harvesting, for storing grain, and winemakers made baskets for grapes.

The variety of products has survived to this day. Craftsmen make not only utensils, small items, but also entire pieces of furniture, chests for bed linen and more.

One of the basics of basket weaving is willow reed. Due to its flexibility, it is best suited for making both small and large items. In Iza, the raw material for this craft was provided by a willow plantation created at the beginning of the last century. However, today the number of craftsmen and the demand for products has grown so much that the existing plantation is not enough. Thus, locals collect vines from the nearest and more distant banks of rivers. Each “master” prepares raw materials for himself, delivers them home, and processes before use. The vine is boiled in huge pots and bundles, and then peeled. Weaving of vines begins in January-February.[1] The skill of weaving is passed down from generation to generation, and children get acquainted with the basics of the craft at the age of three.

Basket weaving, in addition to complementing the income of the local population, became a symbol of the village. A symbolic wicker basket is depicted near the village sign. Today the ancient craft is one of the brands of the region, a real attraction for tourists. Therefore, it is no coincidence that almost all Transcarpathian programs for foreign tourists include visiting the village and buying souvenirs here.

[1] Iza, a kosárfonók hazája. (Iza, the land of basket weaving) (In: http://www.karpatutazo.hu/latnivalok/egyeb-latnivalok/iza-huszti-jaras/iza-kosarfonok-hazaja)