076 52 Malý Horeš, Kisgéres Kassai kerület , Szlovákia
Kisgéresi néphagyományok
Kisgéres a Bodrogköz középső részén, Királyhelmectől 5 km-re fekszik. Híres a boráról, több száz éves, tufába mélyített pincesora országos nevezetességű. A népi építészet számos emléke maradt fent a faluban. Határában két természetvédelmi terület (Kökörcsin-rét, Géresi rétek) biztosít védelmet ritka növényeknek (magyar és Zimmermann-kökörcsin, hernyópázsit).
Kisgéres hagyományőrző település, az itt élők mai napig éltetnek hagyományos népdalokat, meséket, történeteket, készítenek speciális géresi ételeket, kézimunkákat. A községben mai napig fennmaradt a híres, sehol máshol nem készített géresi béles készítésének hagyománya.
Kisgéres, a falucsúfolás középpontjában
Talán a világ minden tájának van egy kicsit habókos faluja, melyről mosolyt fakasztó történetek születnek, Felső-Bodrogközben Kisgéres az a falu, mely a falucsúfolók célpontjává vált. Lakosairól gúnyolódó történetek terjednek Bodrogközben és Ung-vidéken egyaránt, melyek általában a falusiak tudatlanságát, együgyűségét figurázzák ki. Az igazsághoz tartozik, hogy Kisgéres az egyik legrégibb települése a Bodrogköznek. Kisgéres a hagyományokhoz való ragaszkodása miatt került a környező településen élők csúfolódásának célkeresztjébe.
Ezen a vidéken ha történik valami „érdekes”, az általában a géresiekkel történik meg. Ha valaki valamilyen tárgyat sután, nem megfelelően próbál áthelyezni, nyomban megkapja, hogy „ne úgy vidd már, mint a géreseiek”, mert ők ugye az erdőn át a létrát keresztbe szokták vinni. De ha valaki nem találja a helyes fogást a szerszámon, az is hamar megkapja „nincs kezére, mint a géresi legénynek a bálterem„ mert állítólag a géresi fiú a szomszéd faluban táncmulatságon, mikor már sokadszor lépett a vele párban táncoló lány lábára, hát ezekkel a szavakkal védekezett, hogy nincs a kezére a terem. Ha pedig valaki nagyon megmondta valakinek a magáét, akkor az „szemébe mondta, mint géresi ember az ökrének.“
A falu polgármestere szerint a róluk terjedő anekdoták egy része igaz, legalábbis azok alapja, de vannak olyan dolgok is, ami kitaláció. „Természetesen a kisgéresiek semmivel sem butábbak vagy okosabbak, mint bárki más. Ezeket a történeteket számtalanszor hallottuk, itt mindenki ismeri őket. Azt hiszem, a falu népe nem bánja, hogy mások ezen szórakoznak, sőt valahol még büszkék is rá. Amikor engem próbálnak heccelni azzal, miféle faluból származom, mindig azt válaszolom, örülhet a kisgéresieknek, mert nélkülünk igen unalmas lenne ez a vidék.”
Kisgéresi történetek
“A géresi templom mellett nagyon szűk az utca. A városi tanács elhatározta tehát, hogy a templomot arrébb tolják. Megállapították, hogy pont egy guba szélességeivel kell odébbtolni. Az egyik sógor mértékül a templom elé tette a gubáját, azután nekigyűrkőztek s tolni kezdték a templomot. Rögtön megnézték, hogy mi az eredmény: a guba eltűnt (ellopta egy cigány). Boldogan állapították meg, hogy rátolták a templomot.“
(Ezt a vándoranekdotát a Legényanya c. film alkotói is megörökítették. )
…..
„Kisgéresbe még volt egy olyan mondás is, hogy megették a nanót. Amerikába’ a nagyannyuk meghalt, hazaküldték a hamvait. Azelőtt meg küldtek két doboz kakaókávét. Megírták a testvérek, hogy’ fogják hazaküldeni a nanónak a porát. Először jött a nanó por, azután jött a kakó. Ezek meg azt hitték, hogy a nanó por a kakaó és megették. Erről maradt fenn, hogy a kisgéresiek megették a nanót.“
…..
“A géresiek Miskolcra mentek közösen a színházba. Késve érkeztek, éppen a helyükre igyekeztek, mikor a színdarabban a szereplő kérdezte: – Kik vagytok, honnan jöttetek? – Akkor felállt a géresi polgármester: – Kisgéresiek vagyunk, elromlott a buszunk azért késtünk.“
…..
(…) más történet szerint a géresi asszony a lakást takarította, amikor a bekapcsolt televízióban a műsorvezető bemondó beköszönt: – Jó napot kívánok, kedves nézőim! Az asszony zavartan mondta: — Egy kicsit rosszkor tetszett jönni aranyos, éppen most takarítok.”
…..
Kizöldült a fű a templomtornyon fönn és a géresi atyafiak ezt úgy gondolták megoldani, hogy felhúzzák a bikát a toronyba, hogy legelje le. Húzás közben a bika kidugta a nyelvét, mert fuldoklott, a falu népe viszont ujjongva örült, hisz „már látja a zöldet, mert sanyarít.“
…..
Nagy esemény volt az első televízió megjelenése a faluban. A készülék megvásárlásakor hívtak a városból egy szerelőt, ugyan állítsa már be szakszerűen a készüléket. A szakember a munka kezdetekor fejét törve azt találta mondani, hogy nem érti miért nem jön be már a kép. Erre a géresi néni felkiáltott, hogy „ugyan, hogy tudna bejönni mikor a kiskapu, nagykapu és a csűrkapu bezárva, a kutya pedig a láncról elengedve.
…..
“Dobrán úgy tudják, hogy a géresiek Isaura – a Rabszolgasors című kedvelt sorozat rabszolgaleánya – szabadító levelére gyűjtöttek pénzt a falujukban.”
…..
“Az elmondás szerint a kisgéresiek, akik még csak hallottak a modern parabola-antennáról, lavórt vettek a boltban, antenna gyanánt. Mikor az eladó szürke színű zománcos lavórt mutatott, akkor másikat kértek, mondván, hogy színes adást is akarnak fogni.”
…..
A vasút megjelenésekor a földmérők a géresi gazda portáján álló csűrön keresztül mérték be egyenesre a vasúti sínpár útját, ami ellen a gazda azért emelt szót, hogy ő aztán nem fog mindig hazajönni a mezőről kinyitni a pajtaajtót amikor vonat jön a falun keresztül. Mai napig úgy tartják, ezért került a vasúti nyomvonal útja és a vasútállomás Nagygéresbe.
…..
E vidéken ritka az olyan család, amelynek ne lenne szőlőlé és néhány hektoliter bora. Egyes emberek vizet még ma sem nagyon isznak … A borosgazda, amikor elunja magát hegyoldali pincéjében, kiáll az országútra, és megszólítja a vándort:
— Földi, gyűjjék mán be egy kicsit.
— Osztán minek?
— Ne kérdezze mán! Hát egymagába’ igyék az ember …?!
…..
Az efféle anekdoták ma is elevenen élnek az itteni nép ajkán vidámabbá téve a dolgos hétköznapokat.
Géresi béles
A béles készítésnek a faluban hagyománya van. Béles gyakran kerül az asztalra Kisgéresben, de a térségbe látogatók is kóstolhatnak e finomságból a különféle Felső-Bodrogközi fesztiválokon és rendezvényeken a hagyományőrző kisgéresi csoportoknak köszönhetően. A béles hasonló a Magyarországon ismert réteshez, de mégsem az. A géresi béleshez szintén rétestészta kell, de azt nem nyújtják, hanem cibálják. Ezenfelül pedig miután töltelék került rá, nem tekerik fel, hanem így laposan terítik szét a tepsiben és mehet a sütőbe. A gyerekek körében igen kedvelt nyaranta az új káposztás béles. A felnőtteknek viszont a helyi borok mellé jobban esik az előpárolt savanyú káposztás, mely nem édes, hanem sós.
A béles Kisgéresben készülhet káposztás vagy túrós töltelékkel is. Még egy helyi szólás is foglalkozik a géresi bélessel. Az ilyen bélest kapálós bélesnek hívják. Ez annyit tesz, hogy aki egy ültő helyében megeszik egy fél tepsi bélest az annyi energiára tesz ezzel szert, amivel 10 árnyi szőlőterületet tud pihenés nélkül megkapálni.
Annak, aki otthon szeretné megpróbálni elkészíteni, álljon itt egy recept:
Hozzávalók 2 béles elkészítéséhez:
- 1 kg sima liszt,
- 2 dl víz,
- csipetnyi só,
- hájzsír (disznózsír);
- a töltelékhez 0,5 kg túró, 1 tojás, 1 vaníliás cukor, 2-3 evőkanál kristálycukor (csak összekeverjük az alapanyagokat),
vagy
- 1 lereszelt káposzta, 2-3 evőkanál disznózsír, 1 nagyobb vöröshagyma, só, bors. (A lereszelt káposztát megfőzzük, ha kihűlt, levét kinyomjuk. Zsírban üvegesre pirítjuk az összevágott hagymát, majd forrón ráöntjük a főtt káposztára, és megfűszerezzük.)
A lisztből, vízből és a sóból lágy tésztát készítünk és félórát pihentetjük. Ezután elnyújtjuk, és olvasztott hájzsírral megkenjük (megrészeljük). Összehajtogatjuk és ismét félórát pihentetjük. Ezután két részre osztjuk, és tepsi nagyságúra elnyújtjuk. Rákenjük a tölteléket, a tészta széleit átlósan és hosszában is bevágjuk (8 vágás). Ezeket a tésztametszeteket kihúzzuk vékonyra, majd betakarjuk vele a tölteléket. Mindig a két szemközti oldalt választjuk, így esztétikus mintája lesz a bélesnek. 150 fokon, előmelegített sütőben aranybarnára sütjük.
Ľudové tradície z Malého Horeša
Malý Horeš sa nachádza v strede regiónu Medzibodrožie, 5 km od Kráľovského Chlmca. Je známa svojím vínom, niekoľko storočné radové tufové pivnice sú známe po celej krajine. V dedine sa zachovalo veľa pamiatok ľudovej architektúry. V jeho hraniciach dve prírodné rezervácie (Poniklecová lúčka, Horešské lúky) poskytujú ochranu zriedkavým rastlinám (Poniklec lúčny maďarský, Poniklec Zimmermannov, Húseníkovec erukovitý).
Malý Horeš je tradičné osídlenie, ľudia, ktorí tu žijú, stále žijú tradičnými ľudovými piesňami, rozprávkami, príbehmi, pripravujú špeciálne horešské jedlá a ručné práce. Tradícia výroby slávnej „géresi béles”, ktorá sa nikde inde nepripravovala, pretrvala dodnes.
Malý Horeš, v centre výsmechu
Takmer každý kraj celého sveta má svoju šibnutú obec, kde sa rodia vtipné príbehy. V Hornom Medzibodroží je to Malý Horeš, ktorý sa dostal do centra výsmechu. O ich obyvateľoch sa šíria výsmešné príbehy ako v Medzibodroží tak aj v Použí, ktoré sú o nevedomosti a jednoduchosti dedinčanov. Je potrebné uviesť, že Malý Horeš je jedným z najstarších obcí v regióne. Do centra výsmechu sa obec dostala predovšetkým kvôli dodržiavaniu tradícií.
V tomto regióne ak sa stane niečo „zaujímavé”, to sa stáva väčšinou iba s rodákmi z Malého Horeša. Ak niekto nesprávne užíva nejaký nástroj, alebo nevhodne prekladá, ihneď mu vynadajú: „neber to tak, ako horešania“, lebo oni rebrík v lese zvykli niesť krížom. Aj ten, kto nesprávne drží nejaké náradie, dostane „nemá to na ruku, ako horešský junák tanečnú sálu“, keďže mladík z Horeša na tanečnej zábave v susednej dedine sa po viacerých šliapnutiach na partnerkine nohy sa chránil s tým, že nemá na ruku tanečnú sálu. A ak niekto vynadal druhému, tak ten „povedal mu do očí, ako chlap z Horeša svojmu vôlovi“.
Podľa starostu obce časť anekdot o nich je pravdivých, aspoň ich základ, ale sú aj také, ktoré sú výmyslom. „Samozrejme obyvatelia Malého Horeša nie sú o nič hlúpejší alebo múdrejší, ako hocikto iný. Tieto historky sme počuli už nespočetnekrát, každý ich pozná tu. Podľa mňa ľuďom z obce nevadí, že ostatný sa na tom zabávajú, dokonca sú na to niekde aj hrdí. Keď sa ma pokúsia zosmiešniť z akej dediny pochádzam, vždy odpoviem, že s ľuďmi z Malého Horeša môže byť spokojní, pretože bez nás by bol tento región veľmi nudný.
Historky z Malého Horeša
“ Ulica vedľa kostola v Horeši je veľmi úzka. Obecné zastupiteľstvo sa preto rozhodlo, že kostol pretlačia. Zistili, že akurát na šírku kabáta je potrebné odtlačiť kostol. Jeden zo švagrov umiestnil svoj kabát pred kostol a zozadu začali kostol tlačiť. Okamžite sa pozreli na to, aký je výsledok: kabát bol preč (ukradol ho cigán). Šťastne uznali, že kostol natlačili na kabát.”
(Táto anekdota bola použitá aj vo filme „Legényanya” )
…..
„V Malom Horeši bolo aj také príslovie, že zjedli babu. V Amerike zomrela babka a jej popol poslali domov. Predtým však poslali dve krabice kakaovej kávy. Súrodenci poslali aj list, že pošlú domov popol baby. Avšak najprv došiel popol baby a potom dostali kakao. Tí si však mysleli, že popol je kakao, a tak zjedli babu. Odvtedy sa traduje, že v Malom Horeši zjedli babu.”
…..
„Z Malého Horeša spoločne išli do divadla do Miškolca. Prišli neskôr, a práve sa chceli usadiť na miesta, keď sa herec v divadelnej hre spýtal: – Kto ste, odkiaľ idete? – Vtedy sa starosta z Horeša postavil: – Sme z Malého Horeša, pokazil sa nám autobus a preto meškáme.”
…..
„(…) podľa inej historky žena z Horeš upratovala dom, keď sa v zapnutej televízii moderátor ozval: – Dobrý deň, vážený diváci! Žena v rozpakoch odpovedala: – Drahý, prišli ste trošku nevhod, práve upratujem. „
…..
Strecha kostola zazelenala od trávy a páni z Horeša si mysleli, že to vyriešia tak, že vytiahnu býka na strechu, aby spásla trávu. Kým ťahali býka hore ten vyplazil jazyk, keďže sa dusil, avšak obyvatelia obce sa radovali, veď „už vidí zelenú, hneď sa olizuje”.
…..
Prvý televízor bol veľkou udalosťou v obci. Po kúpe zavolali jedného opravára z mesta, aby odborne nastavil televízor. Odborník na začiatku práce náhodou povedal, že nerozumie, prečo sa neobjavil ešte obraz. Na to tetka vykríkla, že „akoby vošiel, veď bránka, aj brána sú zatvorené, a pes je pustený.
…..
“V obci Dobra tak vedia, že obyvatelia z Horeša robili zbierku na oslobodenie obľúbenej Isaury, slúžky z telenovely.”
…..
„Podľa historiek tí, ktorí ešte len počuli o satelitnej anténe, išli do obchodu a nakúpili lavóre na anténu. Keď predavač im ponúkal sivý smaltovaný lavór, pýtali si iný, lebo chceli chytať aj farebné programy.”
…..
Pri stavaní železnice zememerači zamerali smer koľají cez stodolu hospodára z Malého Horeša, proti čomu hospodár hneď namietal, že on veru nebude stále chodiť domov z poľa, aby otváral dvere stodoly vždy keď vlak prejde cez dedinu. Dodnes sa traduje, že železnica a stanica sa preto vybudovali vo Veľkom Horeši.
…..
V tomto regióne je zriedkavá taká rodina, ktorá by nemala mušt a niekoľko hektolitrov vína. Niektorí aj dnes pijú iba zriedka vodu… Vinár, keď sa už nudil sám v pivnici, postavil sa na cestu a oslovil vandrovníka:
- Nože poďte už ďalej trošku.
- A to prečo?
- Nepýtajte sa! Tak aby človek musel sám piť…?!
…..
Podobné anekdoty prežívajú v obci aj dodnes, takto si spríjemňujúc pracovné dni.
„Géresi béles” z Malého Horeša
Príprava béleša má svoju tradíciu v obci. Často sa objavuje na stoloch v Malom Horeši, ale aj návštevníci rôznych podujatí z okolia majú možnosť ich ochutnať. Béleš je podobný štrúdľovému cestu, avšak sa nevaľká, ale ťahá. Potom, ak sa naplní plnkou sa neroluje, ale zakrýva a tak sa dáva na plech a môže sa piecť. Medzi deťmi je v lete obľúbená s kapustovou plnkou z novej kapusty. Dospelý skôr obľubujú s dusenou kyslou kapustou, ktorá je skôr slaná, ako sladká.
Béleš možno pripraviť aj s tvarohovou plnkou. Aj miestne porekadlo sa zaoberá s bélešom. Taký béleš sa nazýva kopaničiarsky. To znamená, že ten, kto na jedno sedenie zje pol plechu béleša bude mať toľko energie, že 10 hektárov hrozna okope bez oddýchnutia.
Kto by si chcel vyskúšať, nech sa páči recept:
Na prípravu bélešov potrebujeme:
- 1 kg hladkej múky,
- 2 dl vody,
- štipka soli,
- bravčová masť;
- na plnku 0,5 kg tvarohu, 1 vajce, 1 vanilkový cukor, 2-3 lyžice krištáľového cukru (všetko treba iba zmiešať),
alebo
- 1 nastrúhaná kapusta, 2-3 lyžice bravčovej masti, 1 väčšia cibuľa, soľ, čierne korenie. (Nastrúhanú kapustu povaríme, keď vychladla, vytlačíme z nej šťavu. Na masti popražíme cibuľu a ešte horúcu nalejeme na varenú kapustu a okoreníme.)
Z múky, vody a soli pripravíme ľahké cesto a pol hodinu necháme oddychovať. Potom ju rozvaľkáme a potrieme rozpustenou masťou. Cesto poskladáme a znovu necháme oddychovať Potom rozdelíme na dve časti a vyvaľkáme na veľkosť plechu. Na cesto natrieme plnku, a kraje cesta narežeme diagonálne aj pozdĺžne (8 rezov). Tieto prúžky natiahneme a krížom zakrývame cesto. Pečieme v predhriatej rúre na 150 stupňoch do zlata.
Folk traditions in Malý Horeš
Malý Horeš is located in the central part of Medzibodrožie, 5 kilometres from Kráľovský Chlmec. It is famous for its wine, its hundreds of years old cellar row carved into tuff is a national landmark. Many monuments of folk architecture have survived in the village. Within its borders, two nature reserves (Pulsatilla meadow, Horeš meadows) provide protection for rare plants (Pulsatilla flavescens, pulsatilla zimmermannii, slough grass).
Malý Horeš is a traditional settlement, the people living here still know and sing traditional folk songs, tell tales and stories, prepare special dishes and handcrafts from Horeš. The tradition of making the famous Horeš belesh, which has not been made anywhere else, has survived to this day.
Malý Horeš in the centre of village teasing
Perhaps there is a bit silly village everywhere in the world, about which there are funny stories. In Upper Medzibodrožie Malý Horeš is the village that has become a target of village teasing. Mocking stories about its inhabitants are spread both in Medzibodrožie and in Použie, which usually depict the ignorance and simplicity of the villagers. It is true that Malý Horeš is one of the oldest settlements in Medzibodrožie. Malý Horeš became a target of the people living in the surrounding settlements due to his adherence to traditions.
If something “interesting” happens in this area, it usually happens to the people of Horeš. If someone tries to move an object incorrectly, they immediately get it, “don’t take it like the poeple from Horeš do,” because they used to go through the forest with the ladder put across. But if someone can’t find the right grip on the tool, they will soon get “doesn’t fall into his hand like the ballroom for the bachelor from Horeš”, because the boy from Horeš is said to be at the dance in the neighbouring village, and when he stepped on his dance partner´s toes several times, he defended himself with words that the ballroom didn’t fall into his hand. And if any man tells off to somebody, then „he says it to his eyes as a man of Horeš to his ox“.
According to the mayor of the village, some of the anecdotes about them are true, at least their basis, but there are also things that are fiction. “Of course, the people of Malý Horeš are not dumber or smarter than anyone else. We’ve heard these stories countless times, everyone here knows them. I think the people of the village don’t mind that others are making fun of them and they are maybe even proud of it. When they try to teas me with the village I come from, I always answer that they can be happy about the people of Malý Horeš, because without us this region would be very boring.”
Stories from Malý Horeš
“The street next to the church in Malý Horeš is very narrow. The city council therefore decided to move the church away. They decided that it was necessary to move it away with the widths of a guba (a Hungarian coat made of coarse knotted cloth). One of the fellows placed his guba in front of the church, then they rolled their sleeves up and began to push the church. They immediately looked at what the result was: the guba was gone (stolen by a gypsy). They were happy to find that the church had been pushed on it. ”
(This anecdote was also recorded by the creators of the movie Legényanya – in English: The Paragnant Papa.)
…..
“There was even a saying in Malý Horeš that they ate the granny. The grandmother died in America and her ashes were sent home. Before that, two boxes of cocoa coffee were sent home, too. The brothers wrote that ‘they would send the dust of the granny home. First came the granny’s ashes, then came the cocoa. They thought the ashes were the cocoa and they ate it. It has endured that the people of Malý Horeš ate the granny.“
…..
“The people of Malý Horeš went to Miskolc to the theater together. They arrived late, just trying to get to their place when the character in the play asked, “Who are you, where did you come from?” “Then the mayor of Horeš stood up:” We are from Malý Horeš, our bus broke down that is why we were late.”
…..
(…) According to another story, the woman from Horeš was cleaning the house when the newscaster started on the switched-on television: – Good afternoon, my dear viewers! She said in confusion, “I’m glad you came, but the timing is not the best, I’m cleaning the house right now.”
…..
The grass grew on the steeple of the church and the fellows from Horeš thought this could be solved by pulling a bull up to the tower to graze it. As they were pulling him up, the bull stuck out his tongue, because he was suffocating, but the people of the village rejoiced with joy, thinking “he must see the green, that’s why he is making faces.”
…..
The appearance of the first television in the village was a big event. When they bought the device, they called a mechanic from the city to set up the device professionally. The specialist was puzzling about the work at the beginning, because he couldn’t find out, why the picture is not coming through (translated from Hungarian original: bejön=to come in). In reply, the lady from Horeš exclaimed, “come on, how would it come through (come in), if the small gate, the big gate, and the barn gate were closed, and the dog was released from the chain.”
…..
“In Dobrá is believed, that the people of Horeš raised money in their village for the liberation letter of Isaura, the slave of the popular series Isaura: Slave Girl.”
…..
“It is said that the people of Malý Horeš, who had only heard of the modern satellite dish, bought a wash-basin in the shop as an antenna. When the seller showed them a grey enamel wash-basin, they asked for another one, saying they wanted to catch a colour broadcast as well.”
…..
When the railway appeared, the surveyors measured the path of the pair of rails straight through the barn at the farmer’s property in Horeš, against which the farmer lifted up his voice, so he would not always come home from the field to open the barn door when a train came through the village. To this day, it is believed that this is why the railway route and the railway station were moved to Veľký Horeš.
…..
A family without grape and a few hectolitres of wine is rare in this region. Some people still don’t drink much water today … The winemaker, when he gets tired of his hillside cellar, stands on the highway and addresses the wanderer:
– Fellow, come here for a little while..
– Why should I?
– Don’t ask me! Should one drink alone??!
…..
Such anecdotes are still alive today as an unwritten tradition, making busy everyday life more cheerful.
Belesh from Horeš
Belesh is a traditional food in the village. They often put it on the table in Malý Horeš, but visitors of the area can also taste this delicacy at various festivals and events in Upper Medzibodrožie, thanks to the traditional groups in Malý Horeš. The belesh is similar to the strudel known in Hungary, but it is not the same. To make the belesh from Horeš we also need strudel dough, but they are not rolled, but pulled. In addition, once stuffing is placed on it, it is not rolled up, but spread flat in the baking tray and then it can go into the oven. The new cabbage belesh is very popular among children in summer. On the other hand, adults prefer it with pre-steamed sauerkraut, which is not sweet but salty, and it’s excellent with local wines.
The belesh can also be made with cabbage or cottage cheese filling in Malý Horeš. There is even a local saying about the belesh from Horeš. Such a belesh is called a hoeing belesh. This means that whoever swallow half a baking tray of a belesh one mouthful will gain so much energy that he can hoe 10 acres of vineyards without rest.
For those who want to try to make it at home, here is a recipe:
Ingredients for making 2 beleshes:
- 1 kg of plain flour,
- 2 dl of water,
- a pinch of salt,
- lard;
- for the filling: 0.5 kg of cottage cheese, 1 egg, 1 vanilla sugar, 2-3 tablespoons of granulated sugar (just mix the ingredients)
or
- 1 grated cabbage, 2-3 tablespoons of lard, 1 larger onion, salt, pepper. (Boil the grated cabbage, when it has cooled, squeeze the juice. Fry the chopped onion in lard until it is translucent, then pour it hot over the cooked cabbage and season.)
Make a soft dough from the flour, water and salt and let it rest for half an hour. It is then stretched and smeared with melted lard. Fold it several times and let it rest for half an hour again. It is then divided into two parts and rolled to the size of a baking sheet. Spread the filling, cut the edges of the dough diagonally and lengthwise (8 cuts). These dough sections are pulled out thinly and then the filling is covered with it. We always choose the two opposite sides so it will be an aesthetic pattern om the belesh. Bake it at 150 degrees in a preheated oven until it becomes golden brown.
Forrás:
https://ujszo.com/panorama/a-vegyeszek-szeretnek-fozni
https://www.facebook.com/Magyarsag.Haza.2011/videos/2659286584287366
https://www.urbanlegends.hu/2016/04/kisgeres-falucsufolok/
https://ujszo.com/regio/arrebb-toltak-a-templomot
Viga Gyula: Falucsúfolók a Felső-Bodrogközből (Széphalom 6. 1994.)
Gabri Rudolf : Népi humor a Kelet-Felvidéken, kisgéresi anekdotakincs. Elhangzott a Gárdonyi Géza Humorkonferencián, 2017. május 5-én, Szőlősgyörökön.
Viga Gyula (szerk.): Kisgéres, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2014