Nyíregyháza, Hajlás u. 43., Nyíregyháza Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 4400, Magyarország
Mondik Béla ötvösmester munkássága, mint hagyományőrzés
(Őry László írása)
Cím: Nyíregyháza, Hajlás utca 43.
A Mondik család híres volt Munkácson a 19. század végén, és a 20. század elején arról, hogy a család működtette azt a műhely a városban, ahonnan a legtöbb ötvös és kovácsoltvas munka kikerült szerte Kárpátaljára, de elsősorban Munkácsra.
Mondik Béla 1943-ban született Munkácson. Kalandos élete során számtalan helyre eljutott, ugyanis zeneművészként (az Ungvári Zeneművészeti Főiskolán végzett) Szibériától Amerikáig bejárta szinte az egész világot.
Munkácson egy ideig a helyi zeneiskola igazgatója, majd miután 1972-ben áttelepült az Anyaországba házasság révén, Nyíregyházára került, és szakmai tudásának, hátterének következtében hamarosan rábízták az Újfehértói zeneiskola vezetését. Több mint három évtizedes munkája során virágzó zenei életet és kimagasló színvonalú iskolát teremtett Újfehértón, de tulajdonképpen megyei szinten és székhelyén Nyíregyházán is. Sikeres tanítványok sora került ki kezei alól, így a teljesség igénye nélkül: Patai Lajos hegedűművész, Anducska Lajos nívódíjas brácsaművész, a Római Nemzetközi Verseny harmadik helyezettje, Antal Noémi, a kecskeméti Kodály Zoltán Intézet tanára, Roskó Bernadett hárfaművész, aki 2003-ban egyedül képviselte Magyarországot a Madridi Nemzetközi Versenyen, Giliga Edina, a debreceni Zeneművészeti Főiskola harmadéves hallgatója. 2000-ben a Bartók Duó Verseny első helyezettje, Marján Csaba ütős tehetség.
Nagyapja az híres munkácsi ötvösművész, Mondik Pál volt, aki 4-5 éven át még Münchenben leste el a mesterség minden csínját, majd hazatérve Munkácsra beindította saját műhelyét.
A zeneművész Mondik Béla már gyermekkorában, a családi műhelyben, majd fiatalkorában a családtól elvett, de megmaradt műhelyben (nagyapja a saját műhelyében lett műhelyvezető) leste el az ötvösség mesterségét.
Munkács városában számos helyen felfedezhető a Mondik családi műhely munkája, így legutóbb is büszkén mutatta nekem a Munkácsi Drámai Színházban azokat a munkákat, amelyek a nagypapa – aki sokak szerint egy fogalom volt Munkácson – híres műhelyéből kerültek ki.
Unokája Mondik Béla, miután Nyíregyházán telepedett le, ő maga is elkezdte az ötvösmesterséget művelni kis műhelyében. Olyannyira sikeresen, hogy Nyíregyháza számos pénzintézményének, közintézményének vagy magánépületének a falát az ő munkái díszítik.
Szabolcs Takarékszövetkezet Nyíregyháza
Az élet ugyan elsodorta őt Munkácsról, de a zeneművészet magas fokú művelése mellett egész életében igyekezett gyakorolni az ötvösmesterséget is. Ő maga így vall erről:
„Gyermekkoromban ott csavarogtam mindig a műhelyben, néztem hogyan kovácsolnak, hogy munkálják meg a vasat, a rezet. Fiatal koromban bátyámmal fejlesztettem tovább a munkácsi műhelyben ezt a tudásomat, és tulajdonképpen elég jól kitanultam, és nagyon a hasznomra lett is később, keresetkiegészítésként is, már itt Magyarországon. Főleg a rendszerváltás után volt nagyon sok ilyen jellegű megrendelésem: feliratok, cégérek, utcanevek és házszámok…stb. Ma, ha szétnézel Nyíregyházán, akkor számos közintézményen, magánházon láthatod a munkáimat. Legjobban talán a magyar címert szerettem és szeretem mind a mai napig készíteni, és fogom is amíg erőm engedi. Az utóbbi évtizedben annak az egyesületnek a jóvoltából, amiben együtt munkálkodunk, elkerültek munkáim Bajorországba, vagy nagyöröm volt, amikor átadtatok egy ilyen címeremet az akkor még élő Aranycsapat legendának, Buzánszky Jenőnek, de több munkám került külföldre, sokszor magyar disszidens barátokhoz. Egyik ilyen volt Kecskeméti Ede barátom (Isten nyugosztalja), akinek a Halászbástya volt a mindene, így neki azt csináltam meg, de sok ilyen volt még….”